Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
ellenére, hogy mindkét nézet ellentmondásos volt, a tevékenység rendkívül pozitív szerepet töltött be a politikai felvilágosításban.62 Amikor a demokratikus, radikális és szocialisztikus áramlatok jelenlétéről beszélünk, nyomatékkai utalnunk kell azokra az ellentmondásokra, melyek a hangoztatott elvek és a valóságos gyakorlat között fennálltak. A polgármester és rendőrkapitány magatartásával kapcsolatban a Népszava kénytelen felhívni a figyelmet erre az ellentmondásra: miközben a polgármester (úgyis, mint a Társadalomtudományi Társaság elnöke) „állítólag radikális ember”, Rimóczi rendőrkapitány „szintén radikális, pártatlan ember”, mégis oly durván lépnek fel a sztrájkoló munkásokkal szemben.63 Vadnay sem habozik — vármegyei főjegyzőként — a legbrutálisabb intézkedéseket kiadni a munkásmozgalom ellen.64 Ezek a közhivatalnokok amikor hivatali beosztásukban kell eljárniuk, a státusznak megfelelő magatartást tanúsítják. Vadnay a tudományos szocializmusról tartott előadásában (és könyvében) ezt meg is fogalmazza.6 s Egyebek mellett ebben fejeződik ki Miskolcon a szocializmussal kacérkodó számos közigazgatáshoz kötődő személyiség egész magatartásának ellentmondásossága és gyengesége. A „szocializmus” problematikája teljes rendszerként elsősorban Vadnay Tibor vármegyei főjegyzőnél jelenik meg. Vadnay behatóan ismerte a tudományos szocializmus tanításait, s erről könyvet írt „A tudományos és gyakorlati szocializmus” címmel.66 A könyv megszületése is sajátos ellentmondást tükröz: az voltaképpen nem más, mint a közigazgatási tisztviselők részére a fővárosban rendezett jog- és államtudományi továbbképző tanfolyamon megtartott előadás, melynek célja tehát éppen az volt, hogy a közigazgatás vezetőit felkészítse a szocialisztikus mozgalmak elleni harcra. Ugyanakkor Vadnay határozott rokonszenvet árul el a szocializmus, mint eszmerendszer iránt. Vadnay nézeteinek megismerése a miskolci politikai gondolkodás szempontjából elengedhetetlen, hiszen ezek a nézetek különböző csatornákon átszüremlettek a mindennapi életbe is, elsősorban az érintett rétegeket (értelmiség különböző csoportjait) figyelembe véve. Vadnay — előadásában és könyvében — azt a célt követte, hogy a „kor egyik legerősebb áramlatáról” kellő tájékozottsággal rendelkezzenek a közélet vezetői. Lehetetlennek tartja, hogy a szocializmus csak mint „a rend, vagyon ellenzője”, vagy mint a „félrevezetett, tudatlan tömeg” mozgalma jelenjék meg, mint ahogy az sem helyes, ha minden emberbaráti mozgalmat a szocializmus címkéjével illetnek. Szóvá teszi, hogy a szocializmusról szóló magyar írások vagy túl általánosak, elméletiek (pl. Jászi Oszkár, Kunffy Zsigmond munkái), vagy túlságosan vulgárisak (a munkások számára írt „népies” röplapok). Szerinte a „középfokú irodalom” hiányzik.6 ' Mit tart Vadnay „szocializmusnak”? Ide sorolja „mindazokat az elméleti és gyakorlati törekvéseket, melyek célja a ma fennálló gazdasági és társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatása, annak teljes átalakítása”. A különböző áramlatok68 felvázolása alapján jut el a tudományos szocializmushoz, mint tudományosan megalapozott rendszerhez.6 9 Az alapvető lépést a szocializmus tudománnyá válásában Marx és Engels tette meg, s ezt fejlesztették tovább követőik.70 Vadnay Marxot a „világtörténelem legfényesebb lángelméi egyikének” tartotta. Szerinte Marx „a tudós alaposságát, a bölcsész fegyelmezettségét, a lángész meglátásainak élességét, az államférfi szervezői tehetségét, az agitátor meggyőző erejét és a munkás fáradhatatlan szívósságát egyesítette magában.” Mindennek alapján „szabatos rendszert” alkotott. Kiemeli azt a fontos tényt, hogy Marx a homályos szocialisztikus törekvések helyébe — felkeltve a munkásság osztálytudatát — a „munka kulturális becsének kiemelésével fölébresztette a proletárság osztálybüszkeségét.” 213
