Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944

nál külön aknát kell építtetni a vízvezetéknek és a csatornának, ennek megfelelően a szabályrendeletet módosítani kell. 7. A házi vezetékeket és berendezéseket ellenőrizni kell, a javitásokat, pótlásokat, fertőtlenítést haladéktalanul el kell végezni. 8. Meg kell szüntetni a csatornák vízvezetéki öblítését, el kell rendelni, hogy az öblítés a tűzcsapokból történjék. 9. A vízvezetéki víz kémiai és bakteriológiai vizsgálatát kéthetenként el kell végeztetni. A javaslatokból világosan kitűnik, hogy nem különleges, vagy egyedi probléma jelentkezett a vízvezeték-hálózatban, inkább az elemi fenntartási feladatok hiányáról van szó.

A tisztiorvos véleményét támasztotta alá az 1922. május 20-án tartott járványbizottsági ülés is: „megvizsgáltuk a forrás közvetlen környékét és itt már több kifogásolni való merült fel. Nem hagyható szó nélkül, hogy a forrásnak semmiféle védő területe nincsen. Úgy, hogy csapadékvíz is kerülhet be, a forráson túl a vezetékbe. Ott van a közelben egy kőbánya is, ami abszolúte nem alkalmas szomszédság egy vízvezetékre nézve. Ott van még egy kocsiállás is, a melyet szintén meg kell szüntetni. Ott van továbbá a vendéglő, ahol pece gödör is van, amelyek nincsenek betonfallal ellátva, ott van még egy trágyadomb is és tovább a munkáslakások, melyeknek pöcegödrei szintén sok kívánni valót hagynak maguk után. Nincs kizárva tehát, hogy egyes helyeken beszivárgás történhetik. Én nem mondom azt, hogy ez megtörtént, de a lehetősége nincs kizárva.’' Ez a jelentés is felhívta a figyelmet a házi csatlakozásoknál tapasztalt „tűrhetetlen" állapotra.69

A polgármester is szakértőt kért fel Kájlinger Mihály miniszteri tanácsos személyében, olyan szakértőt, aki esetleg pártatlanabb a vízvezeték vizsgálatánál, mint a közegészségügyi szakemberek. Csalódnia nem is kellett. 1922. június 6-án kelt jelentésében Kájlinger Mihály kijelentette: ..hogy ha csak a vízmű kútját, direct belé öntött szennyel meg nem mérgezik, egyébként minden fertőzés ellen absolute biztosítva van.”69 A vízvezeték melletti kiállás a szakértő figyelmét más problémák felé terelte, s így tőle kaphatunk képet Miskolc város akkori közegészségügyi viszonyairól. Elsőként a várost átszelő Szinváról mondta el leplezetlenül felháborodott hangon a véleményét, kritikájának az őszinte, kendőzetlen hangja megérdemli a szó szerinti idézetet. „Azután a Szinva került sorra, melynek sötét, undok színű vize már ezzel elárulja, hogy a diós-győri vasgyár és kolónia összes szennyvizeit s a miskolci nyugati részek ipartelepeinek vizeit foga fel s ezeken kívül természetesen úgy mint a Pece a szomszédos udvarok csatorna vizét fogadja be ... A város utcáit és a házak udvarait sem kímélte a kritikája: „Láttam közöket, a melyeken a ronda, sürü folyadék, a Peczének folyt. A Széchenyi utcán, bementem egy ház kapuján s udvarán jobbra balra, sorjában ismét házakat láttam. — nem tudom udvar volt e ez vagy utca — ezeknek végében ronda ólat s hallottam benne a disznót röfögni, mellette a trágyadomb mocskos helye — a trágyát szekérszámra rövidesen az előtt fuvarozták el, ugyanitt pöcegödör és használatban állott ásott kút. S mindez, nem valahol a kültelkeken hanem a város szivében, a Széchenyi utczához szinte szomszédosán, jobbra balra 100—150 méternyi távolban már feltalálható. Én Miskolcznál szennyesebb várost még nem láttam. S milyenek lehettek itt még a viszonyok rövidesen azelőtt, mielőtt május elsején nem kezdtek némileg tisztogatni, több száz szekér utczai trágyás szemetet kihordani, az élelmiszer üzemeket megfigyelni.” Ez a vélemény szinte kizárja a vízvezeték negativ szerepét a tífuszjárványban. A vízmű működése ennek ellenére nem volt hibátlannak mondható, s az 1922. július 14-én a népjóléti minisztérium megbízásából itt járt szakértők ismét csak azt állapították meg, hogy a tifuszmegbetegedéseknek egyetlen közös jellemzője volt, a vízvezetéki víz fogyasztása.70 Fontos állomást jelentett a szakértői vitákban a népjóléti miniszter augusztus 23-i távirata: „Bakteriológiai vizsgálat vízvezetéki vizet nyers állapotban ivásra teljesen alkalmatlannak találta. Részletes rendelet megy. Összes óvóintézkedések fenntartandók. Népjóléti miniszter.”71 196