Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
14-én kelt határozatára (:ez évi március 27-én:) jónak látta rendeletét meghozni, akkor az időközben teljes erővel folyt csatornaépítés — az összes talaj- és csapadékvizek szabad, természetes lefolyása hiányában — kiszámíthatatlan károkkal járt volna.”36 A fellebbezéseket mérlegelve végül a Közigazgatási Bizottság döntött 1912. április 12-én, s megengedte, hogy 2 m-es vízállásnál öntözés nélkül eresszék a szennyvizet a Sajóba. A szennyvíz útja általánosságban: iszapoló medence, öntöző terület, utóülepítő, Sajó. A beömlő Zsolca térségében volt. Ez a tisztítótelep akkor Magyarország legmodernebb telepe volt, s ez a tény indította a várost arra, hogy költségeinek fedezésére 100 ezer korona hozzájárulást kérjen a minisztériumtól. A pénzre az öntözőberendezés kiépítéséhez volt szükség, városi bolgár- kertészet létesítését vették tervbe, ahol a tisztítóból kikerült szennyvízzel akartak öntözni. Érdekes idézni az indokot, amiért erre a kérésre sor került: „De mély tisztelettel kell megjegyeznünk, hogy a folyóvizek védelme címén eddig hazánk egyetlen városa és ipartelepe sem kényszeríttetett üy költséges beruházásra.”3 7 A költség végül 150 ezer koronára rúgott, s a minisztérium segítségével beindult a bolgárkertészet is. Az építés időszakában is már néhány esetben, a tervek bővítésére került sor. 1911. március 30-án határozták el 134 ezer korona költséggel a Werbőczy u., Mátyás király u., Szepessi sor, Sörház u., Győri kapu, Urak u., Imre u., Reményi u., Toronyalja u., Csabai kapu, Szeles u., Szentpéteri kapu, Vörösmarty u. csatornázását kb. 3625 m hosszúságban terven felül.38 A határozat indoklásából megtudjuk, hogy ezekben az utcákban részben már kiépült a csatorna, bővítésére és továbbfejlesztésére az új lakóház-beépítések miatt van szükség. 1913. október 30-án a Zsolcai kapu, Király u., Széchenyi u., Városháztér, Csabai kapu régi csapadék csatornájának átépítéséről döntöttek, a költség 54 ezer korona.39 Részint hasznavehetetlen, részint kis áteresztőképességű csatornák cseréjét jelentette a munka főként nagy forgalmú utcákon. Szerepelt a tervben a városház és a megyeház közti terület nyitott folyókáinak megszüntetése, a Csabai kapuban a liget melletti utcák árkainak betömése. Különös hangsúlyt adott ennek a munkafolyamatnak az a tény, hogy az 1914. évben tervezett útburkolati munkákat ezen a részen akarták elkezdeni, így lett sürgős a csatornázás. Előfordult olyan eset is, hogy a város kész csatornát vásárolt meg, s ezzel bővítette a csatornahálózatot. A Szeles utcában levő katonai élelmiszerraktárhoz és lovassági laktanyához a hadügyminisztérium 1571 korona költséggel vízvezetéket és csatornát épített, s az építési költség ellenében felajánlották a városnak megvételre.40 A város ezt az utcát nem vette fel a tervekbe, mert nem volt kiépülve, a vezeték és a csatorna csak a két katonai objektum céljait szolgálta, a város mégis a vétel mellett döntött azzal az indokkal, hogy ilyen csekély összeg miatt ne legyen súrlódás a kincstár és a város között. A csatornahálózat építésének időszaka bővelkedett eseményekben. Közülük néhány jellegzetes, a ma építőinek is tanulságos eset érdemel említést. Elsőként a villamos- vágányok kiváltásának problémáját említeném.41 A villamosvasutat a Miskolci Villamos- sági rt. tartotta üzemben, a vállalat és a város között 1896-ban megkötött szerződés alapján. A szerződés kiterjedt a kölcsönös érdekvédelemre a közérdekű építkezések szabályozásánál; kimondta, hogy a város köteles az útburkolást és csatornázást úgy elvégezni, hogy az a villamost ne zavarja, ha ez technikailag megoldható. Amennyiben kivitelezhetetlen a forgalom védelme, a vállalat köteles tűrni az üzemkiesést, ezért kártérítést nem követelhet. A részvénytársaság igazgatója erre a szerződésre hivatkozva 1910. október 1-én javasolta, hogy aládúcolják a villamospályákat a város költségén ha ezt igényli a város. A vízvezetéki igazgató tájékoztatása szerint a forgalom érdekében alagutas megoldással, útburkolatbontás nélkül, oldják meg a csőfektetést, de ez olyan talajlazulást 188
