Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
kaptak értesítést arról, hogy a pályázatukat elfogadták, és ezután várták a tanács felszólítását, hogy érvényes építési szerződést írjanak alá. Érdeklődésükre a tanács azt a tájékoztatást adta, hogy a pályázathoz mellékelt szerződés alá volt írva, azt a belügyminiszter jóváhagyta, további aláírásra nincs szükség. A vállalat megpróbált egyezkedni a várossal, hogy a szerződéstervezetük nem egyenértékű a jogerős szerződéssel, eredményt azonban nem sikerült elérni, s így 1912. április 15-én megkezdték a munkát. A városnak írásban bejelentették a munkakezdést azzal a megjegyzéssel, hogy előreláthatólag az aratás hónapjaiban munkaerőhiány lesz, ezért a határidő kitolódik önhibájukon kívül. A város az érvelést nem fogadta el s bár határidőre elkészült a munka a végszámla kiegyenlítésénél a vállalat 20 ezer koronás követelését — amit az őszi esőzések miatti földmunkatöbblet jelentett — elutasították. A vállalat hivatkozott arra, hogy az általuk nem jogerősnek tartott szerződés nyári időszakra készült, s ha végleges szerződést is kötöttek volna a költségeket abban már megemelik. A város is kénytelen volt a szerződéskötés ilyen módjának visszásságát elismerni, s kölcsönös engedmények után 10 ezer korona költségvetésen felüli összegben kiegyeztek. A vízvezeték üzembe helyezését a város 1912 novemberében tervezte, a vállalkozók késedelmes szállításai és a határidők eltolódása miatt az 1912-es évben nem indulhatott be a vízmű. 1913. február 3-án kezdődött meg az ideiglenes üzem; reggel 7 órától este 6 óráig volt vízszolgáltatás. Ezen a napon kiöblítették és üzemnyomás alá helyezték az egész vezetékhálózatot. Ápirlis 2-án ünnepélyes keretek között az építési bizottság tagjainak jelenlétében feltöltötték a víztároló medencét, s ezzel a vízvezeték építésének legfontosabb szakasza lezárult. A vízszolgáltatás rendszeresítéséhez a vízmű megépítése mellett a házi csatlakozásokat is ki kellett építeni. A város úgy döntött, hogy a főnyomócsövek környékén az ún. első övezetben a házi csatlakozásokat megépíti a város, és a költségeket közadóként behajtják a háztulajdonosokon.28 A beépítés jól haladt, 1913 októberében 640 ház volt bekapcsolva a hálózatba, egy évvel később ez a szám 834-re emelkedett. Az építési munkákat azonban megzavarta a háború. A kötelezően előírt vízbekötések határidejét 1915. szeptember 30-ában határozták meg, majd a háborús időkre tekintettel először 1916. augusztus 1-ig, végül 1917. augusztus 1-ig meghosszabbították. Az építkezés utolsó fázisa a költségszámlák kiegyenlítése volt, s a miskolci vízvezeték építésének története itt is szolgált néhány érdekességgel. A vízvezetéki munkálatok legnagyobb részét a budapesti Világítási és Vízmű rt. végezte el. Szakértelmük és építési gyakorlatuk mindenben megfelelő volt, a cég építette a marosvásárhelyi légszeszgyárat, a resicabányai világítási művet, a nagyszőlősi villamosművet, Debrecen vízmüvét. A vállalat 1914-ben 1 millió 227 ezer koronáról szóló végszámlát nyújtott be a városnak.29 A munkálatokat ellenőrző építésvezetőség 950 375 koronát ismert el ebből a számlából, a számvevőség felülvizsgáló bizottsága ezt 971 759 koronára emelte. A 255 335 koronás különbözeiét előzetes szóbeli tárgyaláson 97 ezer koronára engedte le a vállalat. Közös megegyezéssel informatív jelleggel felkértek egy szakértő bizottságot, ennek tagjai javasolták a kiegyezést 53 ezer koronában, ezt azonban a vállalat nem fogadta el. 1915. szeptember 30-án megállapodást kötöttek, hogy a vitás kérdések eldöntését választott bíróságra bízzák, a döntést mindkét fél előre kötelezőnek ismerte el.30 A választott bíróság ítélete 52 868 koronát, s ennek 1913. december 21-től járó 6%-os kamatait ítélte meg a vállalatnak. A kifizetési eljárás során a vállalat benyújtott egy végszámlát, hat módosító pótszámlát, 1913. december 20-tól 1915. április 27-ig három esetben volt eredménytelen műszaki átadás, két esetben ült össze a szakértői bizottság, s ezek díjazására kifizettek 4500 koronát. A költség és fáradtság ennek ellenére megérte a városnak. A vízvezeték összköltsége 1 millió 48 ezer koronát tett ki, ebből a lakosságnak előlegezett 164 ezer koronát leszámítva 884 ezer koronába került a vízvezeték. 185
