Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
kérte a püspökség, vagy 10 ezer korona megváltást. A város készíttetett költségvetést a két lakóház építésére, a tervezet szerint a költség 11 840 korona lenne, ehhez járul még az esetleges építési kockázat, így a város a pénzbeli kiegyenlítés mellett döntött. Vita tárgya volt a birtok egyes részeire fennálló bérleti szerződések jövendő sorsa is. A fürdőbérlet 1908. december 31-ig, az erdőterület legelő bérlete 1911. október 1-ig, a festékmalom bérlete 1923. június 30-ig állt fenn. A városnak az volt a kérése, hogy a bérleti jogot kapja meg, hogy közvetlen jogviszonyba kerüljön a bérlőivel, ne a püspökség közbeiktatásával. A püspökség ebbe beleegyezett, viszont kikötötte, hogy a város köteles a fürdőbérletet 1 évvel meghosszabbítani azonos feltételek mellett. A megegyezést szerződés zárta le, a szerződés végleges szövege 1908. december 9-én kelt. A végösszeg 216 ezer korona, melyet a jogügylet királyi jóváhagyása után 1909. november 12-én fizetett ki a város. Tapolca-fürdő hivatalos átadása 1909. november 22-én volt, s ez egyben azt is jelentette, hogy megkezdődhetett a forrásfoglalás és a vízvezetéki kút építése. A kút építésére a versenypályázatot 1910. február 24-én kiírták, korábban minthogy a végleges tervek jóváhagyása megérkezett volna. A munkát azért sürgették, hogy hosszabb időn át lehessen figyelni a kút vízbőségét és a víz minőségét. Az indoklást a belügyminiszter is elfogadta, s így 1910. július 22-én a város és a vállalkozó Lenarduzzi János budapesti építész már aláírhatták az építési szerződést.26 A szerződés értelmében 150 nap alatt készül el a kút 30 cm falvastagságú betongyűrűkből 11 525 korona költséggel. A tervekben vasgyűrű szerepelt a kút anyagaként, a versenytárgyaláson azonban ez az alternatíva 16 968 korona költséggel jelentkezett, ezért döntöttek a betongyűrű mellett. A szerződés jó példája annak, hogy a város milyen szabályozásokkal akarta biztosítani az ellenőrzési jogát az építkezés felett. A munkát a vízvezetéki és csatornázási igazgatóság, mint építésvezetőség irányította. A munka közben esetleg felmerülő utasításokat feljegyezték egy építési naplóba, a vállalkozó köteles volt ezeket végrehajtani, ellenvéleményét csak utólag közölhette a várossal. A költségvetés túllépését nem engedélyezték, az esetleges többletmunka csak határidő-módosítást jelenthetett, áremelkedést nem. A vállalkozó a költségvetés 10%-át biztosítékként elhelyezte a város pénztárába, ennek felét a műszaki átvételkor visszafizették, másik felét 1 év múlva amikor lejárt a jótállási idő. A garanciális idő alatt minden felmerülő hibát a vállalkozó saját költségén köteles volt kijavítani. A szerződés mellékleteként szerepelt egy 71 oldalnyi kiadvány, amely a város általános építési feltételeit tartalmazta, valamennyi vállalkozóval szemben. Intézkedik ez a szabályzat a vállalkozói ajánlatok formájáról, mellékleteiről, a versenytárgyalás menetéről, az építési biztosítékokról, az illetékekről, a szerződéskötés feltételeiről, a vállalkozók személyével kapcsolatos kitételekről. Szabályozza az építésvezetést, a munkavezetést, a kiviteli tervek készítését. Feltételként szerepelt, hogy csak belföldi anyaggal dolgozhatnak és csak hazai munkásokat szabad alkalmazni. A munkások esetében előírták a megfelelő szakmai tudást, a jó magaviseletét és az engedelmességet, ez utóbbit azonnali elbocsátás terhe mellett. Kikötötték a munkások szociális ellátását is, szállásról kellett gondoskodnia a vállalkozónak, sebesülés és betegség esetén ellátásról. A munkahelyek biztonsági szabályait is szem előtt tartották; az elzárásról, az éjjeli kivilágításról, a kötelező tűzbiztosításról intézkedtek. Végül szabályozták, hogy határidő-módosítást csak tervmódosításból adódó többletmunka elvégzésére kérhet a vállalkozó, és minden késedelmes határidőért kötbért kell fizetni, amit a város az építési biztosítékból fog levonni. A mindenre kiterjedő általános szabályok ellenére napirenden voltak a határidőkkel és késedelmes szállításokkal kapcsolatos viták a város és a vállalkozó cégek között. A legjellemzőbb a Bernstein és társa céggel 1912 júliusában az építési határidő kezdő napjának kijelölése körül zajlott vita volt.27 A cég 1911. június 14-i határidővel benyújtotta a pályázatot, s ennek mellékletét, egy szerződéstervezetet. 1912. február 23-án
