Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Nemesik Pál: Adatok a borsodnádasdi munkásság betelepedéséhez, munkamegosztásához és migrációjához, 1864-1909

[30] A Borsodnádasdi Lemezgyár munkásságának kétlaki rétege, amelyik a környező településekről járt be (Balaton, Bekölce, Nádasd) rendszerint ragadványnévvel megkülönböztetett névvel került be a naplókba. A ragadványnév használatát a nagyfokú endogámia tette szükségessé.

[31] Egy korabeli újsághír jól szemlélteti az akkori állapotokat: „Mélyen lesújtó, minden igaz magyar lelkét elszomorító, egy gazdagnak, erősnek mondott országban a kivándorlás, a dollárláz, mely alig három évtizede, és eleinte csak a Felvidéken pusztított, ahol a szegénynép megélni nem tud, s ezt nem nagyon csodálhatjuk. Ma már azonban szomorú, nincsen hazánkban egy talpalatnyi hely, ahol föl nem ütötte volna a fejét. ..” Rozsnyói Híradó, 1906. 28. sz.

[32] 25. sz. jegyzetben idézett mű 181. o.

[33] Az 1908-ban létesített bikási rokkant-telep.

[34] A sztrájk történetét lásd részletesebben Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története. II. 1900-1914. Miskolc, 1967. 177. o.

[35] Lehoczky Alfréd i. m. 177. o.

(

174