Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván

szarvaskői várnagy pénzszűkében lévén, a béli apátság birtokait, köztük Apátfalvát valamelyik világi főúrnak zálogba adja s ezalatt annak adózik. Kettős birtoklás (magyar és török) hasonlóképpen előfordul, mint annyi helyen a végvidéken. Ilyenkor még jobban szenved a jobbágy, mert mindig csak az ő bőrét nyúzzák.

Sok összeírást ismerünk ebből az időből, amiket a kamara végeztetett. Az első 1542-ből való s ettől kezdve a törököknek Egerbe jöveteléig (1596) nem múlik el évtized, hogy a kamara újabb összeírást ne eszközöltessen. 1551-ben, 1557-ben, 1558-ban, 1567- ben, 1576-ban, 1577-ben, 1596-ban a kamara ismételten összeíratja az egri, illetve a szarvaskői vár tartozékait. A püspökség és káptalan 1577-ben, majd 1654-ben íratja össze a birtokokat, míg a káptalan jövedelmeit összefoglaló Liber S. Johannis 1643-ból tartalmazza az Apátfalvára vonatkozó adatokat.s 6

A kamarai összeírások az egész időn keresztül ugyanazt az állapotot tükrözik vissza. Az ember sokszor azt hiszi, nem is járt kinn a helyszínen az összeíró, hanem megismétli az előző összeírást. Szinte lehetetlen, hogy az egész félszázad alatt 1542—1596-ig a jobbágyok száma 12, a zsellérek száma 12, mint az összeírások ismételten mondják. Hogy mennyire nem így van, mutatja a nagy gonddal és részletességgel készült és 1577-ből való földesúri összeírás.57 Ez az urbárium név szerint felsorolja a jobbágyokat és a zselléreket. Mivel ebből az időből ismerjük először a jobbágy- és a zsellércsaládok neveit, akik jórészben azóta egész a mai napig Apátfalván laknak, ideiktatom őket:

Egész telkes jobbágyok: Chiobán (Chohán? ) Demeter bíró, Bartha Albert, Hídy Gergely, Kazay Pál, György Benedek, Tolvay Kelemen, Barson Benedek, Bartha János, Kovács Imre, Bartha Jakab és Nagy Mihály (összesen 11), féltelkes jobbágyok: Bartha Lukács, Bartha Balázs, Mikó Bertalan, Sas Tamás, Kakuk Balázs, Kele Ferenc, Kovács András, Kele Mihály, Hegyi Ferenc, Hegyi János, Kazay Balázs, Bereczk Tamás, Bársony Bálint, Puiche (Pelche? ) György és Bereczk Mátyás (összesen 15). Zsellérek: Bereczk Márton, Mikó János, Nagy Antal Tamás, Nagy Antal Albert, Kormos Gergely, Surbok Márton és Farkas Bálint (összesen 7). A jobbágyok és a zsellérek száma tehát 1577-ben 33, szemben a kamara által állandóan kimutatott 24-gyel, s ezenkívül van még két puszta ház (Domus desertae duae). Van egy nemes is: Chohán András, aki 4 telekkel rendelkezik a birtokon.

Hogy milyen kötelezettségei vannak a jobbágyoknak, arra vonatkozólag összevethetjük az összeírási adatokat, amelyek közül a kamaraiak majdnem megegyeznek, de eltér tőlük a pontosan készített egyházi összeírás. Ez utóbbiból világos képet kapunk, különösen ha figyelembe vesszük az ebben foglalt panaszokat is, amelyek felsorolják azokat az abuzusokat, amelyeket a szarvaskői várnagyok elkövetnek a jobbágyokon.

A jobbágyi tartozások elseje a feudális korban az akár örökös, akár taksás jobbágyok által fizetendő cenzus (terragium, taxa), amelyet a házhelyért, a sessioért (a házas zsellérek is) évenkint fizetnek. Ez a kamarai összeírások szerint egyenkint (családonkint) 1 forint, amit Szent Márton napján tartoznak lefizetni. Az 1577-es földesúri összeírásnál is ez a helyzet, de a jobbágyok felpanaszolják, hogy a szarvaskői várnagyok többet követelnek. Először 12 forintot adtak, Kapocsy idejében 20 Ft-ot, Mágocsy idejében 25 Ft-ot, Balaj Kálmán pedig már 32 Ft fizetésére kényszerítette őket. Ezenkívül karácsonykor minden sessio (telek) ad egy teljes quartale5 8 zabot, két kaláccsal, egy szekér fával, 2-2 telek pedig egy csirkét ad. Böjtben ugyancsak egy-egy csirkét adnak egyenként. Húsvétkor tojásokat adnak.S9 Az 1564-es összeírásban a falu 100 tallért fizetett összességében cenzusként, de ekkor a jobbágyok száma 44 család volt. Ezenkívül minden ember adott 63 pénz adót. Ez az összeírás viszont nem kívánja a természetbeni (zab stb.) szolgáltatásokat, tehát a 63 pénzt e szolgáltatások pénzbeli megváltásaként is lehet tekinteni, annál is inkább, mert az akkori bizonytalan időkben igen kétséges eredménye lett volna az ajándékok behajtásának s az apát székhelyére: Jászóra vagy Kassára szállításának.

16