Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
Tizedet (decima) ad mindenki borból, gabonából, méhekből, bárányokból s minden olyan dolgokból, amiket dézsmálni szoktak. Ha nem a faluban lakóknak (extranei) van szőlője a határban, azok is tartoznak dézsmával, ezenkívül egy quartale zabot és egy csirkét adnak. A méhdézsma megváltása (1577-ben) 2 dénár, a disznóé 1 dénár. Gabonadézsmálás idején családonkint egy-egy csirkét tartoznak adni, akinek pedig kacsája van, azt ad. A jobbágy azonban nemcsak pénzzel és terményekkel, hanem úrdolgával is tartozik. Apátfalvának ebben az időben csak kevés majorsági földje van. Az urbáriumok ezeket fel is sorolják. Van három szántóföld, ami az apátsághoz tartozik, amelyekben egy évben 28 quartale gabonát és 24 quartale tavaszit vethetnek. Az 1654. évi urbárium le is írja, hol vannak a majorsági földek: „Első nyomásban a Mikes (Melles) Mezeiben egy szél föld vagyon, Második nyomásban az Lak Mezeiben is egy szél föld vagyon. Harmadik nyomásban az Járó Mezeiben is vagyon egy szél föld.” Az egész majorsági szántó tehát nem tehetett ki többet 3—400 holdnál. Mivel pedig háromnyomásos gazdálkodás volt ez időtájban Apátfalván, minden évben csak két nyomást kellett megmunkálni, a harmadik nyomás ugarszántást kapott. A szántó művelését illetően az apátfalvi jobbágyok tartoztak szántani, vetni, learatni, behordani és kinyomtatni is.60 Mégis a kinyomtatásért az urbáriumok és régi szokás szerint a nyomtatók méltányos részt kapnak. Munkát még a rétek jelentettek. Az 1577. évi urbárium szerint három helyen van rét, melyet a jobbágyok tartoznak kaszálni, a lekaszáltat összegyűjteni és behordani. A rétek kb. 50 kocsi szénát teremnek. 4—5 kocsi szénát számítva egy holdról, 10—14 hold rétje lehetett az uraságnak. Az 1577. évi urbárium azt is megjegyzi, hogy azelőtt a Horvát- ról, Méréséről, Upponyból, Királdról és Bótáról átjáró jobbágyok együtt kaszálták az apátfalviakkal ezeket a réteket, ők gyűjtötték és hordták be, s most ezt egyedül az apátfalviaknak kell végezni. Hogy egy személyre mennyi terhet róhatott a robot, arra is megfelel az 1643. évi urbárium. A szolgáltatást úgy állapítja meg, hogy aki ökörigával rendelkezik, az tartozik szántani és a magot elvetni,61 learatni, úgy hogy a jobbágyok négy keresztet, a zsellérek két keresztet raknak és az igával rendelkezők ezt beszállítják. A kaszálás fél nap terhet jelentett, a lekaszáltat azonban össze kellett gyűjteni és behordani. 1577-ben Кару Sándor ellen azt a panaszt hozzák fel, hogy most többre kényszeríti őket. Ez a robotteher még magában véve összehasonlítva a törvényekben foglalt62 robot- teherrel, eléggé mérsékelt volt. Az országos robotteher heti egy nap lett. Ezt marhával rendelkezők igásrobottal, mások kézi napszámmal szolgálták le. Az apátfalviak robotterhe meg sem közelítette ekkor a heti egy napot, alig tehetett ki évi 4-5 napot, olyan kicsiny volt a majorsági birtok. Egész más képet kapunk azonban akkor, ha hozzászámítjuk azt a számtalan visszaélést, sarcolást, amit a várnagyok és a különféle tisztek végeztek a szegény adófizető népen, a legitim és illegitim, saját szakállukra dolgozó katonáknak, martalócoknak kirándulásait. melynek mindig a falu itta meg a levét. S itt volt még a hódoltsági terület adója, amit a török, mint a terület meghódítója szedett. Kár, hogy a közzétett defterek forrásanyaga erre a területre még nem ad eredményeket,63 mert ennek birtokában már sokkal teljesebb képet kapnánk Apátfalva lakóinak a török uralom alatti életéről. Egyelőre tehát meg kell elégednünk a rendelkezésre álló csekélyebb adatokkal. Az 1577. évi összeírás szerint a község a töröknek egy összegben 200 forintot és sok ajándékot (munera multa) tartozik adni, a török császár adója éven- kint 20 fi. és ehhez járul az ajándékokra 12 fi. 2 Levéltári Évkönyv IV 17
