Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nemesik Pál: Adatok a borsodnádasdi munkásság betelepedéséhez, munkamegosztásához és migrációjához, 1864-1909
Egy rimái üzem munkarendje, a munkásság üzemen kívüli élete az országos átlaghoz viszonyítva sokkal organizáltabb volt; a mikroközösség munkájára, mindennapi életére az a jellemző, hogy számos — csak a rimái üzemekre érvényes — fogalmat termelt ki. Célom ennek felderítése. Hogy milyen fehér foltjai vannak még a munkáséletmódnak, arra Vass Tibor tanulmányai is rámutatnak.21 A munkahelyi kéz- és füttyjelek mellett egyre ismeretlenebbé válnak az egykori szakmák. A szóban forgó munkakörök az üzem technikai berendezései által meghatározottak. De nem közömbös, hogy ki határozza meg ezeket a munkaköröket. Ha a munkásosztály kvalifikáltabb rétege nem magyar anyanyelvű volt, nyilvánvaló, hogy számos foglalkozás a rimái munkásság hierarchiájában idegen fogalmakat, szavakat hordoz, amelyeknek nem voltak még magyar megfelelői. Nem célom, hogy szakszókincs bemutatásával nyissak ablakot erre az ismeretlen világra; erre a korábbiak során tettem kísérletet,22 de meggyőződésem, hogy a kihalt szakmák esetében néhány megjegyzéssel jól szolgálom a szaknyelv sajátosságainak megismertetését. A táblázatban 132-féle foglalkozási ág szerepel. Ezeket ábc-rendben közlöm. Lehetett volna az is Szempont, hogy a foglalkozási ágakat egy nagyobb üzemrészre, pl. hengerműre, horganyzóra, ónozóra vagy műhelyre bontom le. Nem kívántam az adatokat így elaprózva csoportosítani. Bár az is igaz, hogy a munkamegosztás longitudinális folyamata jól nyomon követhető az egyes üzemrészek önállósodásában. Más volt a helyzet 1864-ben, sokkal differenciáltabbá vált 1892-ben.23 A felvevőpiac kényszerítette a termelőüzemet a munkamegosztás fokozására, melynek során az üzemrészek önállósodása a mai napig tart.24 Lehetett volna a szakmák sokféleségét az újonnan belépő technikai berendezések létesítéséhez igazodva regisztrálni. Erre azonban nem állt megfelelő adat rendelkezésemre. Megelégedtem azzal, hogy az egyes foglalkozási ág első megjelenésének dátumát közöljem. Igaz, ez néha pontatlanul tükrözi a tényállást. Ennek oka az, hogy a naplót valószínűleg a kilencvenes évek elején nyitották meg. A különböző, s nem egységes forrásokból nyert adatok alapján az akkori, és nem a munkába lépéskor időszerű foglalkozási kört rögzítették. Tehát az időpont csak megközelítő pontosságú. A foglalkozási ágak értelmezésénél Neuhöffer Ernő, ny. főmérnök segített, aki a családtörténeti adatokon keresztül 1880-ig ismeri a gyár életét. Nagyapja ekkor került Nádasdra a Krassó-Szörény megyei Resicáról. De milyen informális kapcsolatokra derítenek fényt a foglalkozási ágak, és azok kommentárjai?- adjusztáló = A kikészítőüzemben, szerelőben dolgozott, és a rendelők speciális kívánságának megfelelően szortírozta minőség szerint az anyagot. A hengerműi táblára kiírták a hengerlendő lemez minőségét minden hengerállványnál dolgozó csapat számára. Kihengerlés után a csomagokat kirakták a daru alá hűlni. Onnan az olló hoz, majd a lágyítóba, végül a szerelőbe vitték. Az adjusztáló ekkor dolgozott a lemezekkel.- ajtóhúzó = A hengerműi kemencében redukált lánggal melegítették fel a platinát. Túlnyomást tartottak a kemencében. Az előmunkás fogóval húzta ki a felmelegített platinát, majd az ajtóhúzó az ő utasítására húzta-zárta a kemenceajtót.- anyagátvevő, anyagkiadó = A termelési segédanyagok kiadását végezte.- asztalos előmunkás, ács, ácssegéd = Közülük legkorábban az ács került alkalmazásra. A lemezhengerlés előtt az üzem valamennyi munkahelyét faszerkezetre húzott kátránypapír fedte. Ekkor még nem volt más fedőanyag. Az asztalos előmunkások szakmailag képzettebbek voltak. A lemezek szállításához szükséges rekeszeket készítették, valamint a munkáslakótelep szociális ellátottságát biztosították, „bölcsőt és koporsót” egyaránt készítettek, és ami a kettő között szükséges volt a munkáscsaládoknak. 159
