Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nemesik Pál: Adatok a borsodnádasdi munkásság betelepedéséhez, munkamegosztásához és migrációjához, 1864-1909
dasd - Balaton- Bekölcze által szolgáltatott munkaerő homogén paraszti közösségből indult el a munkássá válás útján. Ugyanezt nem mondhatjuk ki a többi megyék esetében. Jól ismert tétel, hogy a magyar munkásosztály a kapitalizmus kezdeti szakaszában az agrárproletárok soraiból is verbuválódott. Ezt számításba is vették az ipartelepítők, nem lehetett azonban egyedüli szempont. Az ipartelepítés optimális körülményeinek a mérlegelésénél a gazdaságföldrajzi tényezők többet nyomtak a latban; az energia- és nyersanyagforrást az adott időszakban ott kellett felhasználni, ahol adott volt. Egyrészt a szállítási viszonyok fejletlensége miatt, másrészt a szállítási költségek magas volta miatt is a feldolgozó üzemrészek telepítésére kizárólag a lelőhelyek közvetlen közelében nyílott lehetőség. Ezzel szemben a munkaerő részben mobilizálható volt. így lesz a nádasdi munkáskolónia lakosává 1864-1894. között 233 magyarhonos, betelepített munkás. Ha ebből kiemeljük Borsod- és Heves megye képviseletét (67 +27 = 94), még mindig jelentős a bevándorlók aránya: 139 fő. Ez a kategória gyökértelennek érezhette magát az impopuláció súrlódásoktól nem mentes kezdeti időszakában: idegen volt nemzetiségében, vallásában, nyelvében, kultúrájában, viselkedés- formájában a palóc etnikum közegében. Másutt apadt a lakosság száma, Nádasdon gyarapodott. De honnan jött az országon belülről és miért? Onnan, ahol a legnagyobb gondot okozott a megélhetés. Ha alapul vesszük, hogy Nádasd a 28°-szélességi körön fekszik, tegyük fel úgy a kérdést, hogy mennyi betelepülő jött délről és mennyi észak felől, a feívidéki vármegyékből. Abaúj, Árva, Borsod, Gömör, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Szepes, Zemplén és Zólyom megye északi fekvése a betelepedés helyéhez viszonyítva sugallja a következtetést: a betelepedés 1864—1918 között észak-déli irányú. Gyökeresen változtatja majd ezt dél-északi irányúvá a trianoni békeszerződés. A felvidéki megyék lakosságának megélhetési gondjai rendkívüliek. A rimái és nem rimái üzemekben a kedvezőtlen konjunktúra időszakában stagnált a termelés.12 Zólyom, Gömör, Szepes és Abaúj megye munkanélkülivé vált munkásai Nádasdon kopogtatnak bebocsátásért. De küldik elszegényedett szegény parasztjaikat egyéb felvidéki megyék is, nemzetiségi és magyarlakta területekről egyaránt, mert nyomoruk leírhatatlan.13 Ez a betelepedő munkásréteg kényszeríti a Rimamurányt arra, hogy számoljon a nemzetiségi megosztottsággal a munkáslakótelepeken, s munkásrendszabályait három nyelvű (német, szlovák, magyar) kiadványokban forgalmazza.14 A munkásrétegek elmagyarosodása a hivatalos népszámlálás statisztikai adatai szerint a századforduló idejére már felgyorsult,15 ugyanakkor bizonyos, hogy a nem hivatalos statisztikák közelebb álltak a valós helyzethez; nagyobb arányú volt az idegen ajkú szakmunkások száma, mint azt a hivatalos adatok feltüntetik.16 A történészek nem mennek el érdektelenül a nemzetiségi megosztottság kérdése mellett. Lehoczky és Bírta is érintik ennek kihatását a vidéki munkásság kialakulására.17 Tény, hogy meg luvauuia is Kimuas laigyai Kepezi, vajon hogyan emésztette be a magyar paraszti réteg, illetve kétlaki munkásréteg a „felülről” rátelepített idegen ajkú tömböt. Mindezt természetesen nem a magyar paraszti fajmítosz platformjáról lehet és kell szemlélnünk, hanem a lenini nemzetiségi politika szellemében. Ennél a rétegnél még nehezebb volt annak az aránylag kevés számú, de nem elhanyagolható rétegnek a sorsa, amelyik külországból érkezett. 34 fő (6,7%) érkezett határainkon túlról. Betelepítésüket üzempolitikai szempontok érdekében határozták el. Rendszerint a felvigyázó személyzethez tartoztak, vagy igen magas szinten kvalifikált munkaerőt képviseltek. Példa erre a Quirin család betelepítése is,18 de a Neuhöffer, Mitterparch, Hammerstein, Rauscher családok is így váltak a nádasdi gyár törzsökös munkásdinasztiáivá, képviselve a Monarchia, valamint a külföldi országokban már honosí152