Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nemesik Pál: Adatok a borsodnádasdi munkásság betelepedéséhez, munkamegosztásához és migrációjához, 1864-1909
tott vaskohászati technológiák szakembergárdáját. Mesterei voltak a nyers vasgyártás nak, finomlemez-hengerlésnek, ónozásnak és horganyzásnak. Egy fejlettebb fokon álló munkásosztály küldöttei voltak. A magyar munkásosztály kialakulásának történetéhez kíván a borsodnádasdi és az ózdi helytörténeti kutatás is hozzájárulni az ilyen munkásdinasztiák családtörténeti adatainak feljegyzéseivel és publikálásával.19 Mivel a másik felvételi napló adatai között nem szerepel a munkás származásának a helye, így nem állt módomban ezt a kérdést tovább vizsgálni. 1928-tól kezdődik a munkások születési helyének bejegyzése. Ennek az adathalmaznak az elemzésére most nem térek ki, mivel gyökeresen új feltételek adódtak a nádasdi munkásság számára is 1920. év után. Adatok a nádasdi lemezgyár munkamegosztásához (1864-1909) Nemcsak új korszak rajzolódik ki a felvételi napló II. kötetéből, hanem az 1895. évre felfutott termelési maximum elérését kísérő gondok problémája is lenyomatot képez a kötetben.20 Differenciáltabb a nyilvántartás; a munkaadót — sajnos — nem érdekelte a munkavállaló származása, így annak megjelölése itt elmaradt. Az 1928-1944 közötti években tüntetik fel újra ebben a kötetben. A trianoni békeszerződés utáni időszakban a Rimamurány teljesen új technológiai eljárások, üzemátszervezések alkalmazására kényszerült, minek következtében a munkásság arculata is új vonásokat tükröz, eltér a Monarchia korabeli állapotoktól, erről a korról egy későbbi tanulmányomban szeretnék számot adni. A II. kötetben szereplő adatokat csak 1909-ig terjedő időre elemeztem, s nem minden adatot kívánok vizsgálni. Tájékozódásul közlöm az újonnan felvett munkások számát a II. sz. táblázatban. Az adatokból kikövetkeztethetők lesznek az üzem problematikusabb évei: a felvételt nyert munkások számának maximuma és minimuma. Hogy milyen gazdasági és politikai tényezők befolyásolták a határesetek kialakulását (túltermelési válság, országos sztrájkhullám, üzembővítés stb.), azoknak a kérdéseknek a tisztázására a konkrétabb adatok elemzésénél, a migráció témájánál mutatok rá. Tanulmányomnak második fejezetében az üzemen belül kialakult munkamegosztás folyamatát kísértem figyelemmel. Ezt a III. sz. táblázat dokumentálja. Mielőtt azonban a foglalkozási kategóriák magyarázatára térnék, döntésemet kell megindokolnom. Miért tartom szükségesnek azt, hogy a munkamegosztást alaposan megvizsgáljam? A kapitalizmus korabeli magyar ipar fejlődésében minden új beruházás, üzembővítés, gyártmányfejlesztés tökéletesebb termék előállításához vezetett. Összetettebb, specia- lizáltabb lett a munkafolyamat is. A termelési folyamat bonyolultsága differenciálta a társadalmi kapcsolatokat, a szociológiai viszonylatokat. A szakmák elkülönülése kihatott a társadalmi tudat alakulására is. Egyes foglalkozási csoportokon belül polarizálódtak a szakma dolgozói, megmerevedett a fölé- és alárendeltségi viszony. A munkamegosztás során kialakult kapcsolat kritikus elemzése a magyar munkásság társadalmi tudatának jobb megismeréséhez vezethet el bennünket. A társadalmi tudatnak pedig számos komponense van. Ilyen alkotóeleme a tudatnak az egyes szakmák differenciálódása folytán kialakult fogalomrendszer. Az ismeretlen foglalkozások majdnem szótárszerű jellemzésével közelítem meg a munkamegosztás problémáját; bemutatom azokat a munkaköröket, amelyek a magyar vaskohászatban kizárólag Nádasdon alakultak ki. Akad ezek között számos olyan, amelyik már régen kihalt szakmát takar, már elvesztette időszerűségét. De az adott korban funkcionált. 153
