Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
Amilyen lendülettel kezdtek a tanácstagok megválasztásuk után munkához, olyan hamar lelohadt lelkesedésük. Igaz, ebben nem ők voltak a hibásak, hanem az akkori felsőbb vezetés néhány elhibázott rendelete. Ilyen elhibázott rendelet volt a mezőgazdasági termelés irányítása, melyet támogatásnak, segítségnek szántak, de a végén a termelés kerékkötője lett. S ezt az 1950-es években párt és állami feladatnak tekintették. Az irányítás tényezői voltak: 1. A vetéstervek kötelező jellegű meghatározása. 2. Alacsony mezőgazdasági árszínvonal. 3. Kötelező beszolgáltatás. Sokszor indokolatlanul módosították a vetésterveket, ezzel a termelési kedvet erősen leszorították. Felajánlásokat kellett tenni a terménybeszolgáltatás túlteljesítésére, de a tej- és tojásbeszolgáltatásra is a községeknek. A tanács végrehajtó bizottsága természetesnek találta (másat nem iS tehetett), hogy a pótkivetés egy részét a módosabbak adják kötelezettségeiken felül, a többit pedig (főleg tanácstagoknak) mozgalmi úton kellett begyűjteni. Terebélyesedett a versenymozgalom is. A tanács vb, a tanácstagok, utcák, falvak hívták ki egymást versenyre, s igyekeztek egymásra licitálni a felajánlásokban.5 0 Ez még kibírható lett volna, de az 1952. január 15-én megjelent rendelet, mely a beadási kötelezettségeket módosította, már szinte teljesíthetetlen feladat elé állította a termelőket, de a tanácsot is. Csökkent a termelési kedv, megindult az elvándorlás, növekedett a parlagterületek mennyisége. Az osztályharc problémáinak szaporodását jól tükrözi ebben az időben néhány tanácsi jegyzőkönyv. A községi tanács vb-üléseinek ebben az időben két „súlyponti” témája van továbbra is: a begyűjtési terv teljesítése és a tsz-fejlesztés.51 Az országosan kibontakozott begyűjtési verseny hatására irreálisak lettek a községi tervek, és a teljesítése lehetetlenné vált, mivel a különböző fórumok e felajánlásokban szinte egymásra licitáltak. Hogy a község teljesíteni tudja tervét, a vb szigorú határozatot hozott. Nem adtak pl. őrlési engedélyt azoknak, akik nem ajánlottak fel gabonát. Egymás után következnek be az elszámoltatások még a kisparasztoknál is. Ennek ellenére a vb-ülés azt állapítja meg, hogy nem következett be a várható eredmény.52 Ez az időszak visszafogta az egyéni paraszt tanácstagok közéleti tevékenységét is. Nehéz volt egy-egy tanácsülést megtartani a tanácstagok távolmaradása miatt. 1953-ban új vb-titkár került a tanácsra Zombori József személyében. Az ő működése alatt kezdődik meg a községi középületeknek az építése. 1955-ben a falu népe megkezdi a kultúrház építését a volt zsidótemető helyén a szó szoros értelmében társadalmi munkában. Minden család vállalt 6 nap társadalmi munkát a kultúrháznál. így azután felépülhetett, mert a faanyag kikerült a községi erdőből, és csak az egyéb anyagok árát és • a szakipari munkát kellett fizetni. A kultúrház építése az ellenforradalom ideje alatt szünetelt, de 1957-ben már megtartották az avatását is. Az ellenforradalom nem kavart itt különösebb vihart. Az első gyűlésen megalakult ugyan a munkástanács, de tagjai nem voltak népszerűek a faluban, így nem került sor kirívóbb intézkedésre. A rend helyreállta után visszatért minden a rendes kerékvágásba. Ebben az időszakban elég gyakran váltották egymást a tanácselnökök is. 1954—1955-ben Jánoskovics József lett az elnök. Őt azonban az MDP csúcstitkárának választották és helyét Váradi Miklós vette át. Az ellenforradalom után azonban nem vállalta ezt a funkciót, így 1957 őszéig Petruska Miklós töltötte be ezt a posztot. Őt váltotta Jánoskovics József, aki csúcstitkári funkciójából került vissza, és volt elnök 1963-ig. 133
