Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
1914. május 11-én még egyszer napirendre kerül a közkút építésének ügye. Schitter Sándor kútfúrómester ugyanis beadvánnyal fordult a képviselőtestülethez, melyben kérte, hogy máshol fúrjon kutat, mivel a régi kút újrafúrásával sem várható víz. Ugyanakkor pénzt is kért az új kút fúrásához, mivel ő a régi kútnál a munkáját elvégezte, s nem oka annak, hogy a kijelölt helyen a fúrt kút vize nem fogyasztható. A képviselőtestület a kútfúrómester kérését elutasítja azzal, hogy pénzt csak akkor ad, ha az új kút készen lesz, és jó vizű lesz. Közben kitört az első világháború, mely minden társadalmi gondot egyelőre megoldott, illetve elterelte ezekről a gondokról a figyelmet. A férfiak bevonultak, az asszonyokra szakadt minden munka. Ekkor vált tulajdonképpen gyűlöletessé Lukács Béla jegyző alakja. Az asszonyok ugyanis hiába kilincseltek a körjegyzőségen a hadisegélyért, csak néhányan kapták meg. Főleg azok, akiknek tulajdonképpen nem is járt volna, akiknek pedig megvolt rá a jogosultságuk, sőt, rászorultak volna a segélyre, azok nem kaptak semmit. Amikor pedig elrendelték a rekvirálást, hiába volt minden kérés, minden könyörgés, hiába hivatkoztak arra egy-egy családban, hogy éhen vesznek, a jegyző könyörtelenül végrehajtotta az utasítást a köijegyzőséghez tartozó községekben. Ezért történt azután meg, hogy amikor a forradalom kitört és 1918. október 31-e után kezdtek hazaszállingózni a katonák a frontokról, a jegyzőt halálra keresték. Ő azonban idejében észrevette a rá váró veszedelmet, és volt annyi ideje, hogy a lakásából kiugorva felmeneküljön az udvarán levő fára. A hazatért frontkatonák mindenütt keresték a lakásban, de hogy nem találták meg, a pincéjében a borát csapra verték és elhordták. A jegyző csak hajnalban mert lekerülni a fáról. Az őszirózsás forradalom győzelme után a képviselő-testület átalakult. A 15 képviselő-testületi tagból 5 virilis tag lemondott és helyettük néptanácsbeli tagokat választottak. Horváth István maradt a bíró, a virilisek közül a testület tagja maradt Etlényi János, a Sennyey grófok birtokának főintézője, Máthé Gyula református lelkész, Ungár Ignác kereskedő. A választott képviselő-testületi tagok közül Ardó János, Tóth András, Halász Ferenc, Nagy Pál, Barati János, Nagy József, Dakos Ferenc maradt. Néptanácstagként bekerült Kántor Lajos tanító, Dakos János, Riczu István, Vajda János és Szabó Nagy János. 1918 végén még úgy látszott, hogy lesz földosztás a faluban. Ennek érdekében a Nemzeti Tanáccsal egyetértésben leltározni kezdtek a grófi és bárói birtok tanyáin. A leltározás előtt a cselédség még nem akarta a szövetkezetét, a leltározás azonban ellentéteket robbantott ki a falusi emberek és a cselédség között. Ezek után a cselédség minden tanyán amellett volt, hogy a birtokon szövetkezet alakuljon.3 7 1919. április 14-én „Karcsa' szegényei és a környékbeli Biharom, Górós, Becsked tanyák cselédsége a faluban gyűlésre jött össze, amelyen dr. Rácz Sámuel kifejtette a termelőszövetkezet lényegét és szükségességét, amire Karcsa község falusi tanácsa a tanyai bizalmiakkal együtt elhatározta, hogy az ottani Sennyeyek mintegy 25 ezer holdas birtokán szövetkezetét létesít, ennek megalakítása végett a szomszédos Pácin, Kis- és Nagykövesd, valamint Karos község falusi tanácsaival érintkezésbe lép.”38 A szövetkezet azonban soha nem alakult meg, mert 1919. május 15-én a járást a cseh fehércsapatok megszállták. Ezt hirdetmény adta tudtul, melyet as főszolgabíró küldött ki a községeknek több más utasítással együtt. A régi képviselőtestület össze is ült és az alábbiakat rögzítette ekkor: „A járás az entente hatalmak cseh csapatai által megszállatott, a kommunisták hatalma és minden intézkedése megdöntetett, a régi rendszer életbe lép. Ennek alapján a munkástanácsok megszűnnek és a régi elöljáróság és képviselő-testület jogköre állott be. 9 Levéltári Évkönyv IV 129
