Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez

fegyelmi eljárást. Még a jegyző fizetését is a megye határozta meg. A községi jegyző tehát teljes függésbe került a megyétől...

Meghatalmazott utján gyakorolható választójogot adott viszont a község területén vagyonnal biró kiskorúaknak, nőknek, külföldieknek, jogi személyeknek. A falvakban a külföldiek és a jogi személyek meghatalmazottai (pl. gazdatisztjei) választhatók is voltak a községi elöljáróságokba... A községi képviselőtestület is (városokban és falvakban egyaránt) fele részben a legtöbb adót fizetőkből állt. A falvakban a virilizmus a földesurak és a nagygazdák uralmát érvényesítette.”30

De még úgy látszik ezt is kevésnek tartották, mert a kiegyezés után majdnem két évtized múlva újra módosították a községi közigazgatást:

„Az 1886: XXI. törvénycikk a maradék önkormányzatot is megrövidítette... Az 1886. évi községi törvény megszüntette az elöljárók szabad választását, a bírót, a jegyzőt és az orvost valójában a főszolgabíró jelölte ki, tevékenységüket ezután nem a választott képviselőtestület, hanem a megyét egyre kevésbé, a főispánt pedig egyre inkább képviselő szolgabiró ellenőrizte. A községek által hozott határozatokat gyakorlatilag bármikor meg lehetett semmisíteni, és ezzel a községi autonómia tulajdonképpen megszűnt. Csak a szorosan vett gazdasági ügyekben érvényesítették a liberális hagyományokat, amennyiben a községek szabadon gazdálkodhattak vagyonukkal. A nagybirtok viszont, amelyik már eddig is ránehezedett a falvakra, most újabb pozíciókat szerzett a községek rovására. A legnagyobb adófizetők nemcsak a lakóhelyükön, hanem minden olyan községben tagjai lettek a képviselőtestületnek, ahol nagyobb birtokuk vagy vagyonuk alapján virilistáknak számítottak.”31

Karcsa közigazgatásilag nem volt önálló község az első világháború előtt.

1890-ben már a Nagykövesdi Körjegyzőséghez tartozott. Ebben az időben a köijegyzőség területe közigazgatásilag hat községet foglalt magába: Nagykövesd, Karcsa, Karos, Kiskövesd, Őrös és Pácin községeket. A körjegyzőség vezetője Knopfler Adolf, segédjegyzője: Knopfler Árpád volt.

A 960 lakossal rendelkező Karosának akkor már 5. esztendeje volt a bírája Vaszily János. A község a királyhelmeci járáshoz tartozott, melynek főszolgabírája ebben az időben a majd mindenki által gyűlölt, az államhatalmat, illetve a főispáni akaratot legvadabbul képviselő Bencsik István volt.

Messze volt a jegyzőség, messze volt a járási székhely, így a közigazgatás embereivel a falu lakossága csak akkor találkozott, ha a parasztembertől kértek, mert egyébként hiába szerkesztették a legkülönfélébb beadványokat, jogorvoslatra nem számíthattak. A falut csak dűlőút kötötte össze a külvilággal, s az esőzések idején a faluból szinte nem lehetett kimenni. Már ebben az időben is szinte minden képviselő-testületi ülésen felvetődik egy kövezett üt építése, amely Nagykövesddel a falut összekötötte volna, azonban hiába készült beadvány, még csak ígéretet sem kaptak arra, hogy állami segítséget kapnak az út építéséhez.

Ugyancsak sürgető feladat lett volna a tűzvédelem megszervezése, mert majd minden évben voltak tűzkárosultak, azonban itt is hiába kilincselt a bíró a képviselő- testület és a falu nevében, hogy tűzoltószerek vásárlásához állami támogatást kapjon, a kérésnek nem lett semmi eredménye. A körjegyzőség a bíró kérését elutasította, illetve a bíró azt a tanácsot kapta, hogy szervezzenek tűzőrséget. így azután az elöljáróság nem tudott okosabbat tenni, minthogy az addig is éjjeli szolgálatot teljesítő vártás (éjjeliőr) mellé a falu lakosaiból két soros őrt rendelt, hogy tűz esetén riasszák a falut.

1889-ben azonban hiába riasztották, mert szinte pillanatok alatt leégett az egész falu templomostól, iskolástól. A falu felett igen nagy vihar vonult át, s a sűrű villám- csapások következtében egyszerre több helyen is fellobbant a tűz. A nádfedeles, patics126