Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

A mezőgazdasági jellegű települések döntő többségében 1960-ban — néhány esetben 1949-ben - volt a legnagyobb a népesség száma (Cigánd, Tiszakarád, Megyaszó).

Tokaj-Hegyalja mezővárosai és a szlovák nemzetiségű falvak többnyire mind a mai napig nem tudták kiheverni a deportálások, illetve a kitelepítések népveszteségét. Nem látszik valószínűnek, hogy e települések lakosságszáma valamikor is eléri az 1941-es maximumot.

20. ábra

A vizsgált területen igen sok az olyan település, melyek századunk első évtizedeiben, vagy a múlt században jutottak fel népesedési csúcsukra. Ezek valamennyien jelentős népességkibocsátó települések, melyek a múlt század utolsó harmadától a kivándorlás fő szenvedői, előtte pedig az országon belüli vándorlások fő bázisai voltak. Sátoraljaújhely jelentkezése egyéni okokkal magyarázható. Tokaj-Hegyalja elhúzódó válságát bizonyítja Mád, Tállya, Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Tolcsva, Erdőhorváti korai delelése. A Zempléni-hegység több települése ugyancsak a múlt század elején-közepén érte el népmozgalmi maximumát (Regéc, Telkibánya, Nyíri, Filkeháza, Kovácsvágás, Füzérradvány, Vilyvitány, Felsőregmec, Alsóregmec).

Magyarország kétszázéves népességfejlődése igen sokszínű, olykor tájanként is változó, országrészenként pedig lényegesen eltérő demográfiai eredményeket egyesít magába. E tanulmány alapján csak Borsod-Abaúj-Zemplén megye keleti térségében, viszonylag tehát egy kis területen, három egymástól jól elkülöníthető népesedési típus tapintható ki (22. ábra):

61