Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

a) Tokaj-Hegy alj a évszázadokon keresztül, a sűrűn ismétlődő háborús pusztítások ellenére is, Magyarország legsűrűbben lakott területei közé tartozott. Az itteni magas népsűrűség a virágzó szőlő- és borgazdasághoz kapcsolódott, így annak hosszan elhúzódó válsága szükségszerűen hatással volt a vidék népesedésére (23. ábra). Tokaj-Hegy alj a — az utolsó kétszáz év népességszámadatait figyelembe véve — a múlt század első felében rendelkezett legnagyobb népességgel. 1869 után a terület népmozgalmában mind a mai napig a stagnáló jelleg a meghatározó. A kolerajárvány pusztítása után a fellépő szőlőbetegségek (lisztharmat, peronoszpóra, filoxéra) hatottak károsan Hegy alja népesedésére. Az 1869-es népességszámot csak a filoxéravészt követő években, a szőlők újratelepítésének időszakában érte el ismét a borvidék. Ezek után a két világháború emberáldozatai, majd az egyre nagyobb méreteket öltő elvándorlások apasztották Tokaj-Hegyalja népességét.

b) Hegyköz lakosságát már a múlt század első felében sem igen tudta eltartani ez a gyenge termőképességű terület, s manufakturális ipara sem biztosított megélhetést a mezőgazdaságból felszabadult munkaerőnek.

így ezt a hegyes-dombos vidéket már a múlt század nyolcvanas éveitől sújtotta a kivándorlás (24. ábra). A kivándorlás hasonló arányú veszteséget — Magyarország mai területén — csak a közeli Cserehát területén okozott. A két világháború között megindult népességfejlődést a második világháborús veszteségek, s a szlovák nemzetiségűek kitelepülése akasztotta meg. Az utolsó évek gazdasági sikerei, elsősorban a helyi ipar (porcelán- gyár, perlitbánya) és az erdőgazdaság fejlődése, néhány település lakosságszámának emelését eredményezték.

62