Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

apasztja a vidék népességét. Ez a tájképileg igen szép terület már a múlt század közepén túlnépesedetté vált, mikor a sovány szántóföldek, s a fejlődésében megrekedt helyi ipar már nem tudta eltartani a viszonylag nagy népességet.

Szerencs vidékének, különösen a Taktaköz nyugati részének, a miskolci ipar az eltartója, s az itteni magas népsűrűség kialakítója.

Magyarország népessége az elmúlt csaknem kétszáz évben megnégyszereződött. Ez a népesség-gyarapodás me gtorpantásokkal és visszaesésekkel volt terhes, ennek ellenére a népszámlálások sorában csak az 1949-es volt az egyedüli, amely kevesebb embert számolt össze, mint az előző népszámlálás.

19. ábra

A nagy társadalmi átrétegződés időszakában Tokaj-Hegyalja környezete nem tartozott, s ma sem tartozik a dinamikusan fejlődő országrészek közé. így a vizsgált területet a népesség nagy földrajzi átrendeződése — amely Magyarországon velejárója volt a társadalmi átrétegződésnek — negatívan érintette. Ezek után természetesnek tűnik az, hogy a megvizsgált csaknem száz település közül alig néhánynak esik a népességszám-maximuma 1970-re (21. ábra).

Ezek általában fejlődő iparral rendelkező települések, településegyüttesek, mint Hollóháza—Füzér, Pálháza—Kishuta, Szerencs- Prügy, vagy a miskolci agglomerációba tartozó „alvótelepülések”, mint Tiszalúc és Taktaharkány. Makkoshotyka itteni jelentkezését a cigánylakosság nagy természetes szaporodása magyarázza.

60