Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
18. ábra Országunk mai területének népessége 1787-től 1869-ig 2,4 millió fővel gyarapodott. Ez 82 év alatt 86%-os növekedést jelentett. 1869 és 1970 között Magyarország lakóinak a száma megduplázódott. Az első és az utolsó magyar népszámlálás között eltelt 101 év alatt a népesség 106%-kal növekedett. Ezt a népesedési ütemet a vizsgált területen csak a Bodrogköz, a Taktaköz és az említett tájakon kívül még néhány település érte el, illetve haladta meg (19. ábra). Tokaj-Hegyalja népességszáma, visszaesésektől és szerény fejlődésektől tarkítva, lényegében stagnált ez alatt a száz év alatt. A Zempléni-hegység falvai ugyanakkor végig sorvadó, fogyó népességszámú települések voltak. Hazánk mai területének népsűrűsége 1869-ben 53,9 fő/km2 1970-ben 111 fő/km2 volt. Az országos átlagértékhez viszonyítva a vizsgált terület 1970-ben már alacsony népsűrűségűnek számított, hiszen a szerencsi járásban egységnyi területre 86,4, a sátoraljaújhelyi járásban pedig mindössze 59,9 fő jutott átlagosan. Egyedül Tokaj-Hegyalja történelmi borvidéke, s a Taktaköz nyugati része érte el, illetve haladta meg az országos értéket (20. ábra). Tokaj-Hegyalja népsűrűsége — kiemelkedő ipari szerepkör hiányában — igen magasnak tekinthető még napjainkban is. A modem, gépesített mezőgazdasághoz viszonyítva a Bodrogköz agrámépsűrűsége is nagy. Ezzel magyarázható a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta különösen jelentőssé váló vándorlási veszteség. A Zemplénihegység, a Hegyköz területe igen alacsony népsűrűségű. A 40 fő/km2 -es értéket mindössze néhány település haladja meg, hiszen a folyamatos elvándorlás már csaknem száz év óta 59
