Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

keresők ezrei indultak az ország iparvidékeire. A Bodrogköz egyetlen községe, mely 1949 után jelentős tényleges szaporodást ért el, Sárospatak déli tanyavilágából 1954-ben létrehozott György tarló volt.

17. ábra

Tehát a Bodrogköz, a Taktaköz elzárt keleti része, a Harangod nagyobbik fele jelentős népességkibocsátó volt már az ötvenes években is, s méginkább ez lett a hatvanas években (18. ábra).

A mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán felszabaduló munkaerő, helyi munkaalkalom hiányában, csak Tokaj-Hegyalja térségén kívül juthatott munkához. Ez a vizsgált területen egyrészt a népességszám csökkenéséhez, másrészt a korösszetétel egészségtelen megváltozásához vezetett. Ezek a tendenciák a hetvenes években tovább tartottak, sőt felerősödtek.

1960—1969 között a vizsgált terület 91 települése közül mindössze 16-nak nem csökkent a népességszáma. A Bodrogközben egyetlen település volt Alsóberecki, melynek nem csökkent a lakossága, igaz nem is emelkedett. A többi 21 település népességének 10—15%-át veszítette el tíz év alatt. Csakúgy, mint Hegyalja legtöbb településének, Sárospatak lakóinak a száma is fogyott. A Zempléni-hegységben a hatvanas években tovább tartott néhány község (Pálháza, Füzér, Hollóháza, Háromhuta) gyarapodása.

Összességében a szerencsi járás településeiben mérsékeltebb ütemű volt a tényleges fogyás. Néhány különösen jó közlekedés-földrajzi helyzetben levő község lakossága pedig nőtt is (Szerencs 10,6%, Tiszalúc 9,4%).

58