Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Bársony István: Adalékok a Szabolcs megyéből Abaúj, Borsod és Zemplén megyékbe irányuló jobbágymigráció kérdéséhez a XVIII. század első évtizedeiből
Abaúj, Borsod és Zemplén megyékbe. Az adatoknak itt nem feltétlenül számszerű értékük a fontos, hiszen pl. az 1718-ban készült összeírás szereplőit húsz év távolából kellett összegyűjteni, a nagy különbség azonban, amely 1711 -et, illetve 1715-öt mutatja választóvonalnak, mégis elgondolkodtató. Különösen alacsonynak mondható a jobbágy- migráció a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt. A Szabolcs megyéből Abaúj, Borsod és Zemplén felé irányuló jobbágyköltözések, szökések folyamata - bár kétségtelenül létezik korábban is — érezhetően csak 1711, de különösen 1715 után erősödik fel. Nem kevésbé fontosak a területi elhelyezkedésről valló bejegyzései sem az összeírásoknak. Mint láthattuk Abaúj 4, Borsod 15, Zemplén 40 települését választották új lakóhelyül a Szabolcs megyéből szökött jobbágyok. Ezek döntő többségében ugyanolyan élet- és gazdálkodási körülmények várják a letelepülőket, mint amilyeneket maguk mögött hagytak. A települések nevei szerint különösen sokan szálltak meg Zemplén és Borsod déli részén. (Szada, Harkány, Luc, Szederkény, Bábolna, Herep.) Számottevő vonzóerővel rendelkeztek a hegyaljai mezővárosok, kiemelkedően meghatározó súllyal az élen Tokaj! Sokan választották új településnek a volt Sajó—Hernád melléki hajdútelepeket. E helyről az 1711-et követő politikai és birtokosváltozásokat követően nagy volt a korábbi lakosság elvándorlása.23 Az egykori hajdútelepülések közül” Bocs, Szederkény, Palkonya, Ónod, Luc, Kesznyéten, Hernádnémeti, Szerencs és Megyaszó lakói közé költöztek a Szabolcsból érkezettek. Az általunk vizsgált 345 család hozzávetőleg 75%-a a fenti típusokba tartozó falvak, mezővárosok lakója lett. A fennmaradó kb. 25% az olyan településekben talált új otthonra, amelyben csak 1—5 költözött telepedett le. Ami a költözések, szökések távolságát illeti, azt állapíthatjuk meg, hogy a Szabol- csot elhagyók döntő többsége nem tett meg nagy utat. Sokuknak jóformán csak a Tiszán kellett átkelni, s máris új vármegyében voltak, sőt a Taktakenézről költözőknek még könnyebb volt az útjuk! Egész sor szabolcsi települést besorolhatunk az előbb említett típusba: Dada, Dob, Csege, Lök, Vencsellő, Eszlár stb. Arra is van példánk, hogy az 1721-ben Vissről Patakra szökött Juhász Mátyásnak támogatói is voltak — ahogy a tanúvallatási jegyzőkönyv tartalmazza — „zsadányi és olaszi nemes Zemplén vármegyében levő helységek lakossai voltak fegyverrel segítői és hatalommal való elszöktetői”.2 4 Egy-egy évben szinte tömegesnek mondható átköltözéseket is mutatnak adataink. Közülük is kiemelkedik Prügyről 1715-ben Szadára települt 23, az ugyanekkor szintén Prügyről Harkányba költözött' 12 jobbágy. De például 1711-ben Taktakenézről Harkányba 8, Eszlárról 1719-ben Tokajba 6 család érkezett. A három vármegyében letelepedő colonusok zöme örökös jobbágy volt, de rajtuk kívül szép számmal találunk a források által cenzualistáknak (Koncz Sámuel, Tokaj; Zöldi István, Újhely; Verőczi István. Luc stb.); taxásoknak (Nagy Gábor, Liszka; Gedofalvi Pál, Tarczal; Berecz Péter, Babona stb.); szabadosnak (Sipos András, Karád; Ács Mihály, Tár- kány stb.); 12 naposnak (Herbulya Gergely, Liszka) és zsellérnek (Csizmadia József, Tolcsva; Kis Gergely Tokaj; Orosz János, Darnóc stb.) nevezett elemeket is. Befejezésül arra vetünk még pillantást, hogy milyen gazdasági állapotban, mennyi jószággal rendelkezve lépték át parasztjaink a megyehatárokat. Erről az alábbi táblázat adatai vallanak: Megye ossz. áttelepült ökre lova tehene juha sertése van: Abaúj 9 22Borsod 69 37 11 39 2 17 Zemplén 267 121 34 129 10 58 összesen: 345 260 45 270 12 75 családfőnél
