Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
Ózd nemcsak az LKM-ben koncentrálódott jobboldali erőknek adott lökést, hanem a BVK munkástanácsának is. Az ózdi munkástanács küldöttei még 13-án megjelentek a Borsodi Vegyikombinátban, s megjelenésük nyomán aktivizálódott a munkástanács jobboldala.105 A jobboldal aktivizálódásának kézzelfogható jele volt, hogy 14-én leváltották a munkástanács mérsékeltnek számító elnökét és egy szélsőségesen demagóg személyt, Bodót választották meg helyére. Bodó első ténykedése volt, hogy az üzemi bizottság elnökét, aki addig részt vett a munkástanács ülésein, kiutasította az ülésről. Willand — aki korábban a megyei munkástanácshoz kinevezett összekötő volt, s a munkástanács szélsőjobbszárnyához tartozott — részt vett az LKM-ben előző napon tartott gyűlésen, ismertette az ott hozott határozatot. Az ülésen megválasztották az LKM-be 15-re összehívott gyűlés delegátusait, majd ülősztrájkot hirdettek. Az ülősztrájk indítékai a BVK-ban is hasonlóak voltak, mint az LKM-ben. A munkástanács ezért rendelkezéseivel előírta, hogy minden munkás köteles az üzemben munkahelyén tartózkodni, az üzem területét munkaidő alatt senki sem hagyhatja el. A munkáskollektívák lezüllésének jelei azonban már itt is jelentkeztek. Ezért előírták, hogy az egyes üzemek kötelesek sztrájkőrséget felállítani. „Ezek az őrségek felelősek a rend és fegyelemért, valamint, hogy az üzem területén kártyázás, sakkozás és felesleges csoportulások ne legyenek. Az ülősztrájk nem szórakozás!”106 November 13-án tehát új elem jelent meg a megye üzemi munkástanácsainak tevékenységében. A megye ipari alkörzeteinek vezető üzemei igyekeztek területileg összefogni az üzemi munkástanácsokat, pótolva ezzel azt a hiátust, mely a megyei munkástanács elnökségének letartóztatásával és feloszlatásával keletkezett. E folyamat a jobboldal erőteljes aktivizálódásával járt együtt. A jobboldal ezekben a napokban sajátos homogenizálódáson ment keresztül: a politikai életben már nem választható külön az ellenforradalom revizionista és polgári jobbszámya — némiképp hasonlít ez a szituáció az október 23-át megelőző állapotokhoz —, mivel a revizionista szólamok abszolút uralkodó elemévé váltak a jobboldali propagandának, és még azok a személyek, csoportok is, melyek a revizionistákhoz képest a korábbiakban egyértelműen jobbra álltak, most a kapitalista és a rákosista restauráció ellen ágálva, a „szocializmusra” hivatkozva próbálták a kormányt és a forradalmi erőket rákényszeríteni a polgári restauráció politikai feltételeinek elfogadására. Mindez abból a felismerésből következett, hogy az új politikai viszonyokból következően sokkal inkább, mint november 4-ét megelőzően - szükségük volt a tömegek, mindenekelőtt a munkásság támogatására. Országosan bekövetkezett tehát a revizionizmus „reneszánsza” — ami a megyében azt jelentette, hogy a revizio- nizmus ismét hegemón politikai áramlattá vált az ellenforradalmi erők táborában. A legszélsőségesebb revizionista uszítás minden kétséget kizáróan az ÓKÜ nagyüzemi munkástanácsának égisze alatt megjelenő Szabad Ózd hasábjain indult meg a megyében. November 14-én megjelent a lap november 4. utáni első száma. Politikai profiljának egyetlen, de annál jellemzőbb vonása volt: a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elleni szélsőséges hisztérikus hangvételű uszítás. E platformot a lap vezércikkében fogalmazta meg Szakáts, a lap felelős szerkesztője — egyébként a miskolci írócsoport tagja és a Széphalom szerkesztőbizottságának munkatársa. Kénytelen elismerni, hogy „a hirtelenül, de ezúttal nem érdemtelenül elért szabadság levegőjétől többen megrészegedtek ... voltak, akik már túl akarták lépni azokat a határokat, melyeket a forradalmi ifjúság és munkásság jogos követelései szabtak. Gombamódra szaporodtak a politikai pártok .. . Nem volt szerencsés a Mindszenthy hercegprímás körül (főként a nyugati sajtó által vert) túlzó szenzációhajhászás sem, s régi jogaiba való visszahelyezését követelni. Mi a magyar forradalmárok nem ezt akartuk. Kétségtelen, hogy az egyház követelései után jelentkeztek volna a nagybirtokosok, a nagytőkések 266
