Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19

4. A Munkás-Paraszt Bizottság adja át a hatalmat a megyei munkástanácsnak, állítsák vissza a munkástanácsok teljes, a fegyveres erők irányítására is kiterjedő jogkörét.

5. Az ENSZ-küldötteket bocsássák be az ország — és a megye területére.

6. A kormány jelentse be az ország semlegességét és mondjon fel minden katonai szerződést.

7. Szüntessék meg az egypártrendszer, záros határidőn belül tartsanak szabad választásokat.

8. A politikai pártokat vonják ki az üzemekből, csak területi pártszervezetek legyenek.

9. A kormány biztosítsa a dolgozó sztrájkjogát és a DIMÁVAG 21 pontjának teljesítését.

10. A követelések teljesítéséig a megyei ipari üzemei a lakosság részére adott energiaszolgáltatáson kivül sztrájkolnak."

A 16 pontos követelés — mely tartalmaz a fentieken kívül több olyan politikai rögeszmét, melyek a DIMÁVAG Kiáltványban is szerepelt (hadifoglyok hazaszállítása stb.) gyakorlatilag revizionista központ fő jelszavait hangoztatta. Nem nélkülözi a tanulságokat, hogy a program alapját képező 7 pont, melyet bizonyíthatóan az LKM munkástanácsának tagjai fogalmaztak, a követelések szolidabbik részét alkotta, a Nagy Imre visszahívására, a szovjet csapatok azonnali kivonására, a többpártrendszerre vonatkozó követeléseket a gyűlésen részt vevők kiabálták illetve diktálták be a programot szerkesztő bizottság vezetőjének.

A dokumentumot végül is megszavaztatták a jelenlévőkkel, s szavazás után Rimán átnyújtotta a miniszterhelyettesnek, a kormányhoz való továbbítás végett. Rimán összefoglalójában azonban eltért a programban megjelölt politikai céloktól, amikor elsősorban azt hangsúlyozta, hogy addig fognak sztrájkolni, amíg a megyei munkástanács tagjait szabadon nem engedik. A gyűlésen összeállítottak egy küldöttséget is a kormányhoz, a munkástanács elnökségének szabadonbocsátását kieszközlendő — majd a Himnusz és a Szózat eléneklésével az ülést berekesztették.

November 13. több szempontból is figyelemre méltó mozzanata volt az ellenforradalmi erők újjászerveződésének. Mindenekelőtt rá kell mutatnunk, hogy e folyamat Borsodban is revizionista platformon bontakozott és teljesedett ki. A megyében azonban éppen a munkástanácsok ellenforradalomban játszott centrális szerepénél fogva mindössze annyi történt, hogy a korábbi revizionista központ — a megyei munkástanács — szerepkörét átmenetileg az LKM munkástanácsa vette át.

Az LKM átmeneti centrális szerepkörének kialakulása — bár voltak előzményei, nem folyamatosan ment végbe, hanem mintegy robbanásszerűen vált a nagyüzem az ellen- forradalmi erők központjává. Mindez három tényezőből következett. Elsőnek említjük, de nem a legfontosabbként az LKM nagyüzemi munkástanácsának szervező tevékenységét, melyre az előzőekben utaltunk. A második tényező a budapesti revizionista csoportok tevékenységében, szervezőmunkájában keresendő. A harmadik és döntő tényezőnek pedig azt tekintjük, hogy november 13-án az LKM-ben a különféle üzemi munkástanácsok jobbszámyának képviselői jöttek össze, becsődítettek az ülésre néhány- száz kommunistabarátsággal éppenhogy nem vádolható egyént, akiknek zömükben semmi közük nem volt az LKM munkástanácsához és az a meglehetősen szedett-vedett összetételű társaság — bátorítást kapva az ózdi követelésektől — elszigetelte, illetve szélsőséges és mocskolódó uszításával a befolyása alá vonta az LKM munkástanácsának relatíve józan tagjait, lerombolta mindazt az eredményt, melyet a Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottságnak sikerült elérnie.

A program megszületésének körülményeit vizsgálva két kérdéssel kell külön is foglalkoznunk. A 16 pont bevezetője Miskolc, Gyöngyös, Dunapentele dolgozóinak egyhangú állásfoglalására hivatkozik. Mindez még formálisan sem felel meg a valóságnak.

264