Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
elnökét választották meg a leváltott tanácselnök helyére — áthágva ezzel a megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság utasítását, mely ilyen esetben előírta, hogy a tanácsapparátusból kell megfelelő embert beállítani a leváltott tisztségviselők helyére. A csobádi munkástanács november 104 ülésén választotta meg a leváltott vb-elnök helyébe a munkástanács elnökét, „mivel munkáját eddig is jól végezte és megállta a helyét a forradalom idején”.5 8 A rakacai községi és munkástanács összevont ülésén a tanács vb-titkára ismertette, „a járási tanács vb azon intézkedését, mely ... vb elnököt azonnali hatállyal fegyelmi utón elbocsájtja.” A vb a tanácstörvény értelmében visszahívta korábbi elnökét és helyette a munkástanács elnökét választotta meg. Ezzel egyidőben a munkás- tanács három tagot delegált a tanács végrehajtó bizottságába.59 Az izsófalvi községi Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság és a községi tanács együttes ülésén — a november 13-i falugyűlés határozata alapján — az egész végrehajtó bizottságot újraválasztotta a községi tanács és a Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság tagjaiból.60 A kisközségek jelentős részében e személyi kompromisszumokkal átmenetileg lokalizálni lehetett a feszültségeket, ugyanakkor azonban e folyamat eredményeként részben .már november 10. körül meglehetősen kaotikus állapotok alakultak ki a megye közigazgatásában, s ezzel egyidőben jelentkezett egy súlyos és a későbbeik folyamán méginkább felerősödő tendencia: a törvényesen megválasztott tanácsok és a munkás- tanácsok összeolvadása. A területi munkástanácsok negyedik csoportját azok a főként kispolgári-hivatalnoki bázisú testületek alkották, melyek nem ismerték el a Kádár-kormányt, és tiltakozásképpen lemondtak. Az e csoportba tartozó községek száma meglehetősen alacsony volt, s a lemondás okát általában rendkívül szemérmesen fogalmazták meg. A szalaszendi 11 tagú községi munkástanács tagjai például november 9-én „ ... mivel nem tudnak megfelelni a megyei munkás-paraszt forradalmi bizottság 6/1956. sz. utasitásának, a mai napon együttesen lemondanak. Mivel a munkástanács együttesen elhatározta lemondását, kéri a járási Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottságot, hogy gondoskodjon Szalaszend község uj vezetőinek megválasztásáról.”61 A putnoki községi munkástanács november 4. után általános visszavonulót fújt. November 7-én megkísérelték összehívni a községi munkástanácsot, de az ülés nem volt határozatképes. A következő napon személyre szóló meghívókkal sikerült összetoborozni a munkástanács tagjait. Az ülésen az elnök, Pácza ismertette, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság utasítása értelmében a munkástanácsoknak felül kell vizsgálniok magukat, és amennyiben nem találják megfelelőnek összetételüket, fel kell oszlani. „Minthogy Putnok község munkástanácsa semmiféle vonatkozásban egyenetlenséget szítani nem akar, az utasítás értelmében megvizsgálta saját összetételét és az alábbiakat állapította meg: A községi munkástanács összetétele a megalakuláskor kitűzött céloknak megfelelt, mert magában foglalta Putnok község dolgozóinak valamennyi rétegét, minden foglalkozási ágát és Putnok községi lakossága által a legdemokratiku- sabban lett megválasztva. Tekintettel arra, hogy az események alakulása folytán a munkástanácsok Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottságokká alakulnak át, mely utóbbi tagjainak — mint maga a név is mutatja — túlnyomó többségükben a munkások és parasztok soraiból kell kikerülnie, ezért a munkástanács jelenlegi állapotában ennek a követelménynek nem felel meg, mert a munkástanács többsége értelmiségi.” Természetesen nem a munkástanács szociális összetétele jelentette számukra a fő problémát, hanem hogy nem ismerték el a kormányt, és még olyan egyértelműséggel sem merték ezt megfogalmazni, mint a szalaszendiek. Mindenesetre bejelentették lemondásukat a járási szerveknek és kérték, hogy intézkedjenek utódaik megválasztásáról, mivel a maguk 253
