Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
Többségüket a szovjetellenes nacionalista szólamokkal megtévesztett gyerekek — jórészt középiskolás diákok — alkották. Ezek nem is annyira politikai meggyőződésből, mint inkább valamiféle hamis romatikából fogtak fegyvert. A „partizánromantikát” azonban hamarosan lehűtötte a meglehetősen barátságtalan időjárás. Ez egyébként e csoport — és a hasonló néhány napig egzisztáló kisebb csoportocskák — személyi állományának mobilitását is magyarázza. A szélsőjobboldali vezetés maradt, a legénységi állomány azonban cserélődött: egyesek hazamentek, s jöttek helyettük mások, a különféle szétesett nemzetőrségekből az egység létezésének hírére odaérkező emberek. A csoport létszáma azonban csökkenő tendenciát mutatott. Kummeréknek nagy híre volt a megyében, s e hírek tényleges súlyukat jelentősen eltúlozták.2 6 Kummerék legnagyobb létszáma 160 fő volt, s 60—70 főre csökkent november 9-ig. Kumme rék és a hasonló csoportok nem partizánegységek voltak — amint azt a polgári irodalom oly előszeretettel igyekszik feltüntetni. Nem az adott területek lakosságából nőttek ki, nem is élvezték a lakosság támogatását. Fegyverrel kényszerültek élelmiszert rabolni, s ha voltak a környező községekben támogatóik, akkor azok legfeljebb olyanok voltak, mint a nyiri pap és felelsége, akik nagy aktivitást fejtettek ki az élelmiszerellátás, valamint a személyi állomány toborzása terén.2 7 Egyes munkástanácsok (a putnoki, az edelényi, a mezőkövesdi) — miként az előzőekben láttuk — felhívásaikban nyugalomra szólították fel a lakosságot. Mindez azonban inkább saját tevékenységük következményeinek felszámolására irányult. Sem Edelényben, sem Mezőkövesden nem a lakosság, hanem a munkástanács jobbszámya és a nemzetőrségek első csoportja próbált ellenállást szervezni, a lakosságnak ez eszébe se jutott. Mezőkövesden pl. a vasárnapi misére gyülekező emberek meglehetős közönnyel szemlélték az ellenállás szervezésére irányuló akciókat, de így volt ez a megye valamennyi területén. Gyakorlatilag ez abból következett, hogy a lakosság azon rétegei is örültek a harcok elmaradásának, melyek különféle fenntartásokat tápláltak a szovjet csapatok katonai akcióival szemben. A széthulló nemzetőrségek szélsőjobboldala által vezetett, megtévesztett fiatalokból verbuválódott fegyveres csoportok a társadalmi bázis hiánya miatt nem tudtak katonailag számításba vehető egységekké fejlődni, s így csak néhány napig maradtak fenn. A megtévesztett fiatalok zöme hazatért, a vezetés — általában jó okuk volt erre — elhagyta az országot. Az ellenforradalom politikai síkon tevékenykedő csoportjai azonban e november 4. után néhány napig működő csoportokat - melyek nem is kerültek harci érintkezésbe a szovjet egységekkel — megkísérelték felhasználni a konszolidáció akadályozására, úgy tüntetve fel a helyzetet, mintha a Bükkben jelentős partizánegység tevékenykednének. Mindez nem felelt meg a valóságnak, de bátorítást jelentett bizonyos körök számára, ugyanakkor pedig megkísérelt nyomást gyakorolni azokra, akik valamilyen formában a konszolidáció érdekében tevékenykedtek.2 8 A harmadik megyei munkástanács letartóztatása és a Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság megalakulása A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását és a szovjet csapatok ellencsapását Nagy Imre november 4-i rádiónyilatkozata adta hírül az országnak. Az esemény váratlan öröm volt a kommunisták számára, s kínos meglepetés a megyei munkástanács elnökségének. November 4-én a kora reggeli órákban Földvári, valamint Koval Pál és Barta K. Gyula a miskolci járási pártbizottság volt titkára összetalálkozott a Széchenyi és Kazinczy 245
