Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
Hasonló gondolatkörben mozgatott az egység részét képező „I. partizánosztály” parancsnokságának felhívása. Az egység parancsnoka felszólítja .. mindazokat a becsületesen gondolkodó magyar bajtársakat, akik a magyar szabadság szent ügyét magukénak tartják, hogy bármilyen összeggel segítségünkre siessen.”22 Az aláíró Takács Tolvaj Gyula az osztag parancsnoka, szerényen hallgatott grófi címéről, s hajdan volt nagybirtokáról.23 Kummerék katonai védelemre is berendezkedtek. A cigándi munkástanács elnökének értesítése alapján felvontattak a Kőkapuhoz két páncéltörő ágyút, a bázishoz vezető utakat aláaknázták, az egység tagjait pedig katonai kiképzésben részesítették. November 5-én délelőtt a sátoraljaújhelyi járási pártbizottság egyes tagjai és a Nemzeti Bizottság vezetői tanácskozást tartottak, melyben elhatározták, hogy rend biztosítása céljából munkásmilíciát állítanak fel. A Nemzeti Bizottság vezetői azonban — hivatkozva arra, hogy a kérdésben a testület ülése illetékes — javasolták, délutánra hívják össze a Nemzeti Bizottság ülését. Az előzetes megbeszélés alapján a járási pártbizottság tagjai megkezdték a fegyverek gyűjtését, és mintegy 50 önként jelentkező munkást is sikerült toborozni. A munkásmilícia szervezéséről Kummerék tudomást szereztek. Két teherautónyi fegyveressel rajtaütöttek a sátoraljaújhelyi járási tanács, valamint a rendőrkapitányság épületén, letartóztatták és túszként magukkal hurcolták a járási pártbizottság első titkárát, Szűcs Istvánt, Papp Jánost, a kiegészítő parancsnokság vezetőjét, valamint Kőműves Miklós századost, aki a munkásmilícia szervezését irányította. Magukkal vitték azokat a fegyvereket is, amelyeket a munkásmüícia felszerelésére gyűjtöttek össze, valamint a község népboltjának italkészletét. A kommunisták letartóztatását hírül véve a Nemzeti Bizottság több vezetője felkereste Kummerék bázisát és tiltakozott az akció ellen. Kummer heves vita után úgy döntött, hogy a letartóztatottakat saját lakásukon házi őrizetbe helyezi. így a három kommunistát 6-án éjjel visszaszállították Sátoraljaújhelyre. Az ilyen akciókkal Kummerék rettegésben tartották a környék lakosságát. Fegyveres csoportjaik sorra járták a környező településeket, s adakozásra szólították fel a lakosságot. A fegyveres nyomással összegyűjtött élelmiszer mennyisége nem határozható meg, az állami kereskedelmi hálózat boltjaiból azonban mintegy 150 000 forint értékű árut — élelmiszert és italt — raboltak el. November 9-én egy szovjet páncélosegység érkezett Sátoraljaújhelyre. Az egység parancsnoka érintkezésbe lépett Kummerrel, Pálháza és Füzérradvány között találkozót javasolt. A találkozón a szovjet katonatisztek felajánlották Kummernek, hogy tegyék le a fegyvert.24 Kummer a fegyverletétel mellett döntött, de egynapi haladékot kért a fegyverletétel megszervezésére. A szovjet csapatok felvonulásának hírére a csoport harci lelkesedése meglehetősen megcsappant. A banda fele — megtudva, hogy Kummer tárgyalni indult — Erdőhorváti irányába azonnal elmenekült. Reggelre a kiállított őröknek is hűlt helyük lett, s 150—160 fős csoportból alig maradtak 70-en. Amikor Kummer a fegyverletétel hírével megérkezett, a banda maradék része is két részre szakadt. Egyik csoportjuk Istvánkútra ment, ahol eldobálta fegyvereit és szétszéledt, Kummer pedig a csoport töredékének élén Kőkapun a 10-én megérkező szovjet egységek előtt lerakta a fegyvert. Amikor a szovjet parancsnok kérdőre vonta, hogy hol van az ötezer ember fegyvere, Kummer beismerte, hogy blöffölt. Ezután a lefegyverzett csoportot Sátoraljaújhelyre szállították, s hazaküldték őket.2 5 A Kummer-csoport — mely tudomásunk szerint a legnagyobb létszámú, de mindenképpen a legnagyobb hírű ilyen egység volt a megyében — nagyon tipikus példája volt a november 4. utáni „partizánmozgalomnak”. Az egység az ellenforradalom alatt szervezett, és november 4-én széthullott nemzetőrségek szélsőjobb szárnyából alakult meg. így került oda egy csoport Miskolcról, egy Sárospatakról, egy pedig Sátoraljaújhelyről. 244
