Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
nap múlva hazaszivárogtak. Flórián, a nemzetőrség parancsnoka utasítást adott, hogy az előző napon készített benzines palackokat ürítsék ki. 4-én délben érkezett meg Egerből az előzőekben már említett fegyverszállítmány. Flórián a fegyvereket elzáratta, s november 5-én a raktár kulcsát átadta az újra működni kezdő rendőrség parancsokának, Vajda Istvánnak.12 Az edelényi munkástanács és a nemzetőrség néhány óráig tartó lelkesedéssel reagált Nagy Imre rádiófelhívására. Tömöl, a munkástanács elnöke, és Boskó, a nemzetőrség parancsnoka és a járási kiegészítő parancsnokság néhány tisztje reggel 6 óra után úgy döntött, hogy eleget tesznek Nagy Imre felhívásának — amit megerősített a Borsodi Rádió közleménye is. Ez utóbbi alapján felhívást bocsátottak ki: „Felszólítunk minden igaz hazafit, hogy senki se üljön fel a szovjet”által összeállított uj kormánynak. Mindenki csak a Nagy Imre kormány által kiadott parancsokat teljesítse, mert az új kormányt kizárólag a szovjet haderő állította fel.”1 3 A felhívással egyidőben a község tartalékos tisztjeit felszólították, hogy jelentkezzenek a járási kiegészítő parancsnokságon. A jelentkező tartalékos tisztek közül három közismert párttagot azonnal hazaküldtek. A község lakosságát felhívták, hogy üres üvegeket vigyenek a tanácsházára. Az összehordott — mintegy 250 — palackot benzinnel töltötték meg. Az egyik tartalékos tisztet megbízták, hogy a község széleire műszaki zárat telepítsen. A vasútállomásról több kocsi követ szállítottak e célból a helyszínre.14 A műszaki zár megépítésére a bányaüzemi munkás- tanáccsal karöltve felszólították — a „bányaüzem összes dolgozóit, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a munkástanács épülete előtt, csákánnyal és lapáttal.”15 A templomtoronyba telefont szereltek és figyelőszolgálatot létesítettek, majd Boskó utasította a KÖMl-tábor parancsnokát, hogy 2 géppuskát, 5 golyószórót, lőszert és különböző katonai felszereléseket adjon ki. A községi munkástanácson látszólag fejetlenség uralkodott, mindenki intézkedett valamit, az ellenállást azonban katonailag nagyon szakszerűen készítették elő. Az idő előrehaladtával azonban kezdett csillapodni az a hisztéria, amit Nagy Imre rádiófelhívása idézett elő. Megérkeztek a járási munkástanács vezetői is, Hatvani, Borsovai-Lengyel, akik Tömölt — akinek harci elszántsága ekkorra már szintén lelohadt — meggyőzték az ellenállás értelmetlenségéről. A munkástanács 10 órára népgyűlést hívott össze a hősök szobrához, ahol a járási és a községi munkástanács vezetői az összegyűltek előtt kifejtették, hogy az ellenállás céltalan, a lakosságot nyugalomra szólították fel. A gyűlés szónokai hangsúlyozták, hogy a követelésekért tovább fognak harcolni, de nem fegyveres eszközökkel. A gyűlés után visszavonták a katonai intézkedéseket, kiürítették a benzines palackokat — sőt Boskó segítségére volt a későbbiekben a megérkező szovjet egység katonáinak abban is, hogy Rudabányán és Ormosbányán a kinn lévő fegyvereket összeszedjék.16 Mindent összevetve Edeiényben az hárította el a katasztrófát, hogy amikorra megérkeztek a szovjet egységek, lecsillapodott az a pánik, amelyet Nagy Imre rádióbeszéde kiváltott. Mezőkövesden azonban súlyos fegyveres összetűzésekre került sor. A reggeli órákban a klementinái katonai építkezés polgári alkalmazottjainak egy csoportja bement Mezőkövesdre, ahol a munkástanács vezetői és a nemzetőrség egyes parancsnokai körében meglehetősen hisztérikus hangulat uralkodott. A klementinaiak azonnal megkezdték a kommunisták letartóztatását, s négy ismert kommunista vezetőt hét és fél nyolc között a járási börtönbe szállítottak. Ezzel egyidőben egy felhívást adtak ki: „Párttitkárok komunisták és Mezőkövesdi álásban elhelyezkedő komunisták három órahosszán belül hagyák el Mezőkövesd területét mindezek akik nem tesznek eleget nem hagyák el a város területét elfogásuk esetén halállal büntessük aláírás nemzetőrség.” (így!)17 242
