Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vargáné Zalán Irén †: A miskolci zenei élet kibontakozása a felszabadulás után
A rendőrzenekar A felszabadulás után újonnan alakult, demokratikus rendőrségünk keretén belül szerveződött zenekar. Vezetője és szervezője Marosi István, előzetesen a Miskolci Filharmonikus Zenekar tagja. Tagjairól, működéséről hírlapi híreken kívül más források nem maradtak, ez a testület jellegéből következik. Az ellenforradalom idején a kevés írásos emlék megsemmisült, de hogy létezett, arról a hírlapi hírek tanúskodnak. Miként a MÁV-zenekar, a Rendőrzenekar is gyakran adott az Erzsébet téren térzenét. De voltak önálló szereplései is. Rákosi Mátyás miskolci útja alkalmából az egyesített ének- és zenekarok között szerepel a zenekar említése. Adtak önálló hangversenyt is a színházban. A méltatás nem említi részletesen „a hosszúra nyúlt műsort”, csak annyit, hogy első fele zenekari számokból és magánszámokból állt, második része pedig jazz-darabokból. A zenekar színvonalára még a megjelent méltatásokból sem lehet következtetni, mert a túlzó megállapítások: „világvárosi színvonalon is megállná helyét”, inkább félretájékoztatnak. Közelebb állhat a valósághoz az ilyen megállapítás: „A miskolci rendőrzenekar nagy közönség előtt tartott színházi hangversenyt. A zenekar újabb, szép fejlődésről tett bizonyságot Marosi István karnagy vezénylésével. Gazdag és változatos műsort mutattak be, a legkényesebb művészi igények kielégítésével”. De ez a méltatás nem említi az elhangzott műveket.52 1946-tól kezdve a zenekarról több hír nem található. A miskolci muzsikusbőségre vall, hogy rövid ideig, nem számottevő zenei szereppel, működött Postászenekar, MADISZ-zenekar. Életük tiszavirág életű volt, megszerveződtek, néhány szereplés erejéig fenn is álltak, azután nyomtalanul eltűntek. Énekelnek a kórusok A felszabadulás előtt Budapest után Miskolcon énekelt a legtöbb kórus. A 30-as években egymást érték az országos dalostalálkozók. A kórusok között természetesen sok volt a felekezeti kórus is. Köztük a híres Cecília-kórus nem egyszer adta elő Haydn Teremtés c. nagyszabású oratóriumát Sassy Csabáné Szilágyi Erzsébet vezetésével. A felszabadulás után lassan kezdtek életre kelni az énekkarok. A felekezeti kórusok egyelőre hallgattak. Várták, mit kíván az új rend, s az erőviszonyok melyik oldalra billennek. A polgári és kisiparos énekkarok is várakozó álláspontra helyezkedtek. Legelsőként a munkáskórusok léptek porondra. A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda, a vasgyári Jószerencse, az első lehetőségeket megragadva, megszólaltak. Úgy érezték, amiért eddig küzdöttek — elérkezett. Nem tagadták meg múltjukat - mert nem is volt rajta semmi, amiért ezt kellett volna tenniük. Figyelemre méltó viszont a Miskolci Általános Munkás Dalárda magatartása. A kórus 1912-ben alakult. Baloldaliságuk közismert volt. Ezért az 1925-1927. években a rendőrség állandóan zaklatta, sőt működésüket betiltotta. S most, mikor megérkezett a várt szabadság, ezt a múltat megtagadni látszottak. Egy évvel a felszabadulás után nagyszabású kultúrestet rendeztek „1 éves működésük alkalmából”.53 E tárgyalt időszak legélénkebb és a munkásosztály művelődésében leghatékonyabb szerepet játszó énekkar továbbra is a Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda volt. Jelentőségét már egy megjelent dolgozat méltatja, amely azonban a most tárgyalt részletekre nem térhetett ki.54 1945 januárjában a Magyar Kommunista Párt miskolci szervezete Lenin- ünnepélyt rendezett a színházban, amelyen az ünnepi beszédet Nógrádi Sándor tartotta, aki ekkor a Magyar Kommunista Párt Északmagyarországi Területének volt a titkára. A műsorban szovjet művészek is felléptek, a miskolciak közül Rákos Arnold, a zeneiskola 233
