Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vargáné Zalán Irén †: A miskolci zenei élet kibontakozása a felszabadulás után
igazgatója, a Vasgyári Zenekar és a Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda, amelyet még mindig nem régi karnagya, Gránát József, hanem Juhász Vince vezényelt. Műsorpolitikai szempontból érdekes jelenség, hogy a felszabadulás után azokat az énekkari műveket énekelték, amelyeket a Horthy-korszak elnyomatása éveiben. Még nem tudták merre induljanak. A Vasas Dalárda az 1925-ös években gyakran tűzte műsorára a régi munkásdalt: Ne csüggesszen a bús zord jelen. Most, amikor ennek már semmi politikai aktualitása nem volt, még mindig ehhez a műsorkészlethez nyúltak. De hasonló eset adódott a Miskolci Munkás Kultúrszövetség szeptemberi hangversenyén, amikor a vasas Gránát József vezényletével már Bartók—Kodály művekkel szerepelt, a Vasutas Dalkör pedig a századeleji „Föl szocialisták, sorakozzunk” szociáldemokrata indulót adta elő. 1945 szeptemberében a Miskolci Általános Munkásdalárda karnagya, Pléh Sándor meghalt. Ma utca őrzi a nevét. Temetése nagy munkás-dalos demonstráció volt. Pléh Sándor gyönyörű hanggal megáldott munkásember volt, aki a Diósgyőr-vasgyári Vasasnak is tagja, sokszor szólistája volt, és Gránát József mellett leste el a vezénylés egyes elemeit. Ösztönös muzikalitással vezette a Miskolci Általános Munkás Dalárdát. Temetésén az általa vezetett énekkar, a Vasas, a Vasutas Dalkör és a Vasgyári Zenekar vett részt. 1945 novemberében ünnepelte a Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda fennállásának 20 éves évfordulóját. A sajtó híradása „meghatóan szép ünnepségről” szól. A jubiláns énekkaron kívül részt vett a Miskolci Általános Munkás Dalárda, a Diósgyőri Dalkör. A kórusok együtt énekelték zenekari kísérettel a Marseillaise-t.55 A Diósgyőr-vasgyári Vasas folytatta a felszabadulás előtti töretlen munkáját. Erjesz- tője volt a kóruséletnek. 1946-ban a Miskolci Nemzeti Színházban a Miskolci Általános Munkás Dalárdával, a Miskolci Iparos Dalárdával, a Sodronygyári Énekkarral, és a Vasutas Zenekarral rendeztek hangversenyt „a színház nézőterét érdeklődéssel megtöltő munkások előtt.”56 Kiemelkedő volt 1947 májusában az Új-Diósgyőri Vasas Otthonban rendezett hangversenyük. Műsorukon a férfikari énekirodalom remekei szerepeltek. Kodály: Fölszállott a páva, Kodály: Mulató gajd, Vándor Sándor: Hol a földes dűlőút, Vásárhelyi: A munka harangszavai és más nagy igényű kórusművek. A magas színvonalú hangverseny után azt a méltatást kapták: „sokat fejlődtek”. A hangversenyen közreműködött Farkas Endre színművész és Gránát József hegedűművész.5 7 Gyakori szereplői voltak minden jeles miskolci eseménynek. Az akkoriban kezdődő (1947) kultúrversenyek győztese lett a kórus, 1948-ban még a budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerepeltek, 1948 augusztusában a Nemzetközi Munkáskórus hangversenyen és 1948 novemberében már átalakították Szakszervezeti Férfikarrá, más karnagy vezetésével. A Miskolci Általános Munkás Dalárda nehezen találta meg a helyét. Kezdetben csak műsoros táncestélyeket tartottak. Pléh Sándor halála után Kiss Dénes vette át a kórus vezetését. Önálló hangversenyt nem adtak, de készségesen közreműködtek minden megmozduláson. A felszabadulás utáni legnépesebb énekkari találkozóra 1947-ben került sor. Megrendezése összefügg az iskolán kívüli népművelés — a szabadművelődés — állami kereteinek megteremtésével. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1946 nyarán szervezte meg a VI., a Szabadművelődési Ügyosztályt, a megyékben, thj. városokban pedig a Szabad- művelődési Felügyelőségeket. Az 1946/47. évadban már munkatervvel és a minisztérium által megszabott keretek közt dolgoztak. 1947 októberében Miskolc thj. város Szabad- művelődési Tanácsa, amelynek elnöke a polgármester, dr. Gálffy Imre volt, elhatározta népes kórustalálkozó megszervezését. A találkozón politikai pártállásra való tekintet nélkül jelentek meg a már jól működő munkás, polgári, iskolai énekkarok. Részt vett a Diósgyőri Polgári Dalkör, a Diósgyőri Református Dalegylet, a Diósgyőr-vasgyári Jó234
