Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vass Tibor: A vas- és fémmunkások szakszervezetének létrejötte Ózdon, 1913-1918
Az 1918. júniusi sztrájk Az általános elkeseredést 1918 tavaszán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, mind reménytelenebbül, a választójogi tömegakció felé próbálta terelni. Ilyen előzmények után érkezett el 1918 júniusa. Az ország figyelme az olasz front felé irányult, ahol a Piave mentén főleg magyar ezredekkel folytak a leghevesebb harcok. De június 20-án délelőtt Budapesten az osztályharc frontján is lövések dördültek el, s a MÁV Gépgyár katonai parancsnoksága előtt felsorakozott csendőrszakasz sortüzének következménye: 4 halott és húsz súlyos sebesült.39 Országos felháborodást váltottak ki a MÁV Gépgyárban történt események. A szociáldemokrata párt állásfoglalása után gombnyomásra leálltak az üzemek, országos méretű sztrájk söpört végig Magyarországon. A munkabeszüntetésben részt vevők száma meghaladta a félmilliót. A sztrájk megbénította a haditermelést, a csapat- és hadianyag-szállítást, megrázkódtatta az egész kormányzati rendszert. A júniusi általános politikai sztrájk a monarchia bukásának előhírnöke volt.40 Budapesten összehívták a minisztertanácsot, hogy áttekintsék a MÁV Gépgyárban történt eseményeket; az azok nyomán kibontakozó országos méretű megmozdulást kellett áttekinteniök és döntéseket hozni. Szterényi József kereskedelemügyi miniszter terjesztette elő javaslatait, melyeket megelőzően a honvédelmi miniszterrel dolgoztak ki. Bejelentette a miniszter, hogy a távírdákat és a távbeszélő-állomásokat zár alá helyezték, hogy megakadályozzák a sztrájkkal kapcsolatos hírek továbbítását. De a szakszervezet vezetői megelőzték őket. Mielőtt a távírdákat zár alá helyezték volna, már minden jelentősebb helyre elküldték egy-egy jelentéktelennek tűnő táviratot, amiben a kiutazó aktívákkal határozták meg a találkozókat. A borsod-gömöri iparvidékre — június 21-én — Csapó Sámuelt küldte ki a központi vezetőség. Ózdról ismét Gazda Géza ment Bánrévére. A küldött előbb Miskolcon tájékoztatta a munkásvezetőket, majd továbbment, és Bánrévén találkozott az ózdiak képviselőjével. Csapó csak annyi időt töltött az állomáson, amíg a vonat tovább indult, s máris ment a gömöri üzemek felé. Joggal számolt be a minisztertanács ülésén Szterényi miniszter, hogy a vidéki sztrájkok kitörése a „vonatok menetrendszerű beérkezésének idejével egybeesik” - valóban így folyt a vidéki szer- ' 41 vezes. Közben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács tagjaiból és a munkásoknak e célra külön választott megbízottaiból munkástanács alakult azért, hogy a munkásság provokálásából és elkeseredéséből kitört mozgalmat céltudatosan és erélyesen vezesse. A mozgalom célja kettős: — írja a sztrájk idején Budapesten megalakult munkástanács röplapja — az egyik annak a sérelemnek orvoslása, amely az egész munkás- osztályon esett, amikor nagyobb falat kenyeret kérő munkásokra a gyárba vezérelt csendőrök rálőttek. E sérelem orvoslásának első feltétele: A csendőröknek a gyárból való eltávolítása, mert azokban a gyárakban, ahol katonaság és nem csendőrség gyakorolta a katonai felügyeletet, ott hasonló brutalitásra nem került sor. De a hatalomnak ez a vétkes cselekedete csak gyümölcse annak a rendszernek, amelyet a Wekerle—Szterényi-kormány a munkásügyek intézésénél meghonosított: a megértés helyett erőszakot alkalmaznak, le akarják törni a munkásokat, akiknek béreit sokallják, és akiknek nem akarnak politikai jogot adni... A munkásság ebben a harcban legyen egységes, szilárd és kitartó! Provoká- lásnak ne üljön fel, de bízzék abban, hogy munkája nélkül nem élhet az ország — írja többek között a munkástanács által kiadott röplap.42 Gazda Géza visszatért Ózdra, s tájékoztatta Misztrik Istvánt, a helyi szakszervezet elnökét. Még aznap estére összehívták a vas- és fémmunkások ózdi szervezetének vezetőit. Ismertették a budapesti helyzetet és a támogató sztrájk beindításának körülményeit. Gazda Géza javasolta, hogy a leállást ne csupán a pesti sztrájk támogatásaként indítsák, 194
