Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
Sportélet 1947-ben néhány lelkes fiatalember elhatározta, hogy a mésztelepen futballcsapatot létesítenek. A felszerelést az üzem dolgozóinak áldozatkész adományaiból és a MÁK-igaz- gatóság támogatásából vették. 1948-ban a csapat MÁK SZÍT néven az Észak-magyarországi Labdarúgó Szövetség II. osztályában kezdett játszani. A sportegylet hamarosan új szakosztályokkal bővült, asztalitenisz és női kézilabdacsapat alakult. A lelkesedés hamarosan szép eredményekhez vezetett: a labdarúgók 1950-től a megyei I. osztályban folytathatták szereplésüket, a lányok pedig 1951-ben megyei női kézilabda-bajnokságot nyertek. Ez évben vette fel az egyesület a Hejőcsabai Építők Sport Köre elnevezést. 1952-ben, az épülő cementgyár gépjavító részlege Cementipari Gépjavító Vállalat címmel önálló nemzeti vállalat lett, a cementgyár és a gépjavító azonban továbbra is egy sportkört működtetett. A megnövekedett anyagi bázison hamarosan úszó- és vízilabda-szakosztály is alakult. 1954-ben, átszervezés folytán, a futballszakosztályon kívül minden más szakosztályt a Miskolci Építők Köre vett át. A labdarúgás létét viszont nyomasztó pályagond veszélyeztette. Ezért napirendre került egy korszerű sportpálya építésének terve. Több változat után úgy döntöttek, hogy a pályát Hejőcsabán épitik meg. A munka 1964-ben kezdődött, több mint 10 éves folyamatos bővítés után nyerte el mai képét. A futballpályán kivül röplabda-, kézilabda-, atlétikai pálya, 4000 férőhelyes lelátó, mosdó, öltöző is létesült. Az üzem dolgozói mintegy 31 000 óra társadalmi munkát végeztek az építés folyamán. A létesítményhiány megszűntével újra megszervezték az asztalitenisz, férfi röplabda, női kézilabda-szakosztályokat. A minősített játékosok száma 70 fő.133 A labdarúgók 1975—76-ban az NB IlI-ban játszottak, a röplabdások 1976-ban bejutottak a nemzeti bajnokság második osztályába. A minőségi sport mellett a tömegsport is népszerű az üzemben. A sportpályán a dolgozók 60%-a rendszeresen sportol. A „cementipari sportnapok” keretében 10 gyár dolgozói mérik össze erejüket, tudásukat. Futball, asztalitenisz, sakk ágakban folyik a vetélkedő. Jelentős az Építők Szakszervezete által rendezett területi bajnokság, valamint a szakszervezeti tanács által irányított, 3—400 embert megmozgató üzemi tömegverseny kispályás futball, asztalitenisz és sakk sportágakban. A szocialista brigádok versenyei és a KISZ „Edzett ifjúságért” tömegsportmozgalma átfogják az egész fiatalságot. Mindezek bizonyítják, hogy az üzemben pezsgő sportélet folyik. * Az üzemtörténet a borsodi építőanyag-ipar egyik fontos ága: a mész- és cementipar kialakulását és fejlődését kísérelte meg bemutatni. A több mint 8 évtizedes történet négy jól elhatárolható, de mindig az előzőleg megteremtett gazdasági alapokra támaszkodó szakaszra oszlik: 1. Weiskopf Adolf 21 év alatt manufakturális jellegű mészkőbányászatot teremtett meg, tevékenysége a korszerű, ipari mészégetés létrehozásának irányába mutatott. 2. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvény társulat 37 év alatt az akkori idők legkorszerűbb mészégetőjének és a hozzá tartozó szociális létesítményeknek (munkáskolóniák) felépítésével komplex mészégető és egyéb ipari célra mészkövet előállító üzemet létesített. E csaknem 4 évtized alatt a tőkés cégekre jellemző szigorúan gazdaságos tevékenységgel monopolhelyzetet teremtett Miskolcon és környékén. Ez időszakra esik egy 150—180 főből álló stabil műszaki személyzet és munkáskollektíva kialakulása is. 3. Az államosítás után a mészüzem jelentősége hamarosan csökkent, mert 1953-ra megteremtették a borsodi cementgyártást, felépült a Hejőcsabai Cement- és Mészművek. 171
