Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
„Edzett ifjúságért” tömegsportmozgalom, gyári MHSZ lövészklub, kirándulások stb. adják a korántsem teljes keresztmetszetét e sokoldalú munkának. A gyári fiatalok szervezettsége 40%-os. Az 1976-os létszám 193 fő volt. A párt irányítása abban realizálódik, hogy minden pártalapszervezethez 1 KISZ-alapszervezet tartozik, melynek tevékenységét a kommunisták aktívan segítik és ellenőrzik. Tervszerűen folyik a párttagajánló tevékenység, évente átlag 5—6 fő kerül az ifjúsági szervezetből az MSZMP alapszervezeteibe. Kulturális tevékenység A felszabadulás előtt a mésztelepi és bányászfiatalok a hejőcsabai községi katolikus kultúregyesületet látogatták, itt elsősorban amatőr színjátszás (népszínművek) és bálok jelentették a kulturálódás lehetséges formáit. 1945 után a kultúregylet létesítésére irányuló igény egyidőben jelentkezett a legégetőbb újjáépítési, termelési problémákkal. 1946 őszén Boksái Istvánná gépírónő szervezte meg a kultúrcsoportot. Akultúrmunka magán viselte a kor bélyegét, politikai jellegű műsorokkal szórakoztatták az üzem dolgozóit, háromfelvonásos színművekkel járták a szomszédos községeket. 1946—47 fordulóján gyári zenekar alakult. Azüb nagy figyelmet szentelt a kulturális tevékenységnek, 1947 telén a mésztelepen, 1948 nyarán a kőbányában alakítottak ki kultúrtermeket. A gyors fellendülést hamarosan gátolta, hogy megindult HCM építése, a kultúregylet tagjai szétszóródtak, csupán a zenekar maradt együtt, bálokon muzsikáltak a megye területén. 1952-ben Csirmaz Károly kultúrfelelős tett kísérletet az új cementgyári kultúr - csoport létrehozására. A heterogén építőgárda erejéből azonban csak rövid, alkalomszerű politikai műsorokra telt, melyeket az üzemi étkezdében adtak elő. 1954-től fellendült az amatőr színjátszás. Ráski Miklós, majd Epeijessy László vezetésével átszervezték a csoportot, a zenekart, és hamarosan zenés vígjátékokat tűztek műsorukra, melyekkel az egész megyét bejárták. A szakmai vezetést a Miskolci Nemzeti Színház karnagya, Kalmár Péter irányította. 1960-ban az öntevékeny kultúrcsoportok számára hirdetett versenyben megyei döntőbe jutottak. A színjátszáson kívül hetente kétszer filmvetítést, ismeretterjesztő előadásokat szerveztek a kultúrhelyiségben. Képzőművészeti szakkör is alakult Zsignár István festőművész vezetésével.132 A pezsgő kulturális életet az 1960-ban életveszélyessé nyilvánított és bezárt kultúrterem bénította meg. A színjátszócsoport feloszlott, a zenekar csak szórakoztató zenét szolgáltatott az egyes báli rendezvényeken. A kultúrtevékenység egyes alkalmakra korlátozódott (művészek fellépése, nemzeti és politikai ünnepségek rendezése stb.). 1965-ben az üzemi étkezdében újra létesítettek színpadot, megpróbálkoztak a színjátszás újjászervezésével, eredménytelenül. A közművelődés struktúrája megváltozott, a kis csoportokkal működő klubfoglalkozások megteremtése viszont nem járt sikerrel. Új színt hoztak a „cementipari kulturális napok”, melyek keretében az iparág fiataljai találkoztak egymással, s jelentős a hejőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Házzal való együttműködés is. A gyári könyvtár 1500 kötetes, olvasóinak száma meghaladja a kétszázat. 170
