Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976

az import.110 A kormány ezért a negyedik ötéves terv időszakában 18 milliárd Ft-ot szánt az építőanyag-ipar termelőerőinek fejlesztésére, melynek több mint 40%-át egyedi nagyberuházásra irányozta elő.111 1970-ben a Gazdasági Bizottság javaslatára döntés született, mely szerint Miskolcon (Hejőcsabán) új, korszerű, 1,6 millió t/év 500-as, vagy magasabb szilárdságú, de kevesebb mennyiségű portlandcementnek megfelelő kapacitású gyárat kell létesíteni.112

A gyár helyének kijelölésekor az alábbi szempontokat vették figyelembe:

a) a régi gyárat ellátó mészkő- és agyagbánya, megfelelő rekonstrukcióval, elegendő nyersanyagot szolgáltathat,

b) a borsodi iparvidék nagyszilárdságú cementtel történő ellátása eddig nem volt megoldva;

c) a gyár a meglevő forgalmi- és energiahálózatba könnyen csatlakoztatható;

d) az új üzemnek a régi helyére történő építésének további előnyei vannak: a régi üzem néhány berendezését, épületét, a vasúti pályaudvart megfelelő átalakítással be lehet kapcsolni az új technológiai vonalba: a gyárban megfelelő számú és gyakorlati tapasztalatú szakember van, így a munkaerő-problémák eleve megoldottak.1 13

A Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet az 1970. januárban kapott megbízatásnak megfelelően elkészítette a beruházási javaslatot, melyben az alábbi alapelveket tartotta lényegesnek:

1. „A klinkerégetésnél a legalacsonyabb hőenergiát igénylő, száraz eljárású technológiát kell alkalmazni,

2. az előirányzott termelést nagyteljesítményű, kevés számú berendezéssel kell biztosítani,

3. csak olyan főgépek és technológiai berendezések alkalmazását vehetik figyelembe, amelyek műszaki paraméterei már üzem közben kipróbáltak, azaz már megépültek, és nagyüzemekben beváltak.”114

A gyártási technológia tervezését széles körű piackutatás előzte meg. A beérkezett ajánlatok gondos mérlegelése után kétsoros, ún. „Dopol” rendszerű gyártóvonal létesítését határozták el. A Kormány a Gazdasági Bizottság véleménye alapján 1970. dec. 24-én határozatot hozott a 4,7 milliárd beruházással felépítendő hejőcsabai cementgyár megvalósítására. Az összeget állami kölcsönből biztosították. Meg lehetett kezdeni a tervezést, melynek munkálataiban az SZIKKTI mint generáltervező és még 16 intézet, Ш. vállalat mint altervező vett részt.

Közben folytak a szerződéskötések a hazai és külföldi kivitelező- és szállító vállalatokkal. Az építésben 18 építőipari vállalat és 40 szállító-szerelő cég működött közre.115 A legfontosabb gépi berendezéseket, a folyamatszabályozó automatikát, a porleválasztókat, a kiszolgáló és belső anyagszállító berendezések zömét külföldi partnerektől vásárolták. A tőkés devizaköltségekkel való takarékoskodás érdekében szocialista szállítókat igyekeztek lekötni, a Masinoexport szovjet és a Pragoinvest csehszlovák vállalatok kapták a gépi berendezések fő megrendeléseit. De elkerülhetetlen volt néhány nyugati üzletkötés is a nyugatnémet Polysius, Lurgi és Eickhoff cégekkel,116 valamint kisebb tételben még 15 tőkés állam gyáraival.

A beruházási program és kivitelezés tervezésénél figyelembe vették, hogy a régi cementgyár csaknem az üzemkezdésig folytatja termelését. Az építkezés alatt még 1 488 000 t cement került innen forgalomba.

Az alapozási munkálatokkal vette kezdetét a hatalmas építkezés 1971 nyarán, közben folyt a tereprendezés és az építővállalatok felvonulása. Először a gyári technológiától független létesítmények (trafóház, tmk-műhely, anyagraktár stb.) készültek el, majd a

162