Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976

Az iparvasutat 1953-ban már leállították. Tapolca fürdőhely fejlesztése miatt döntöttek így, 1964-ben a síneket is felszedték. 1968. júl. 1-én pedig a körkemencében is végleg kialudt a tűz, mely 1914 márciusától kezdve — a karbantartási és más, kényszerű leállásokat kivéve — 54 éven át lobogott. Ez idő alatt megközelítően 1 200 000 t meszet állítottak itt elő.105

Tulajdonképp ezzel véget ért egy történelmi szakasz a gyár életében. Megszűnt már a várhegyi bánya, a kettőt összekötő vasút és amikor a hatalmas kéményt lerobbantották, s a körkemence építőanyagával együtt kiárusították, az eredeti induló építőanyag-ipari telep utolsó egységét is megszüntették. Ma a szemlélő már csak a lakóépületeket, a volt puzzo- lán üzemet és a kemence régi, mészkőből rakott hatalmas alapját láthatja ott, ahol a század elejétől serény munka folyt, s munkások százai éltek, verejtékeztek a mészke- mence izzó tüze mellett. Hejőcsaba kevesebb lett egy korszerűtlen üzemmel, ugyanakkor területének másik részén ott magasodott a HCM, mintegy jelképezve a múlt és jelen megszakíthatatlan folyamatosságát.

A leírt technológiai korszerűsítéssel, a ráfizetéses mészüzem felszámolásával tovább nőtt a gyár termelékenysége. A következő években nem annyira a termelés, mint inkább az értékesítés gondjai jelentkeztek.

A cementpiac rendezetlensége következtében évente csaknem 1 millió tonnát importáltunk, ugyanakkor Hejőcsabán többször kellett üzemszünetet tartani a túltermelés és tárolási nehézségek miatt.109

E furcsa helyzet oka a hejőcsabai cement alacsonyabb nyomószilárdságában (3—400 kp/cm2) keresendő. Ez a kötőanyag kiválóan alkalmas volt kislakásépítésre, s épp e tény az értékesítés erős szezonalitását eredményezte. Az építkezők ui. döntően nyáron emelték házaikat, így a kereslet is ekkor jelentkezett, télen viszont pangott. A tárolási kapacitás korlátozottsága miatt gyakorlatilag 4—5 téli hónapban csökkentett munkatempóban dolgoztak, nyáron viszont nem tudták kielégíteni a szükségletet. Gyakori volt a nyári kapkodás amiatt is, hogy a MÁV nem teljesítette szállítási kötelezettségeit, akadozott a kohósalak szállítása. E problémát az egész évadban működő házgyári építkezéshez szükséges, magasabb nyomószilárdságú (5—600-as) cement gyártására való áttéréssel lehetett megoldani, a kiutat tehát új cementgyár építése jelentette.

Az üzem élén újabb változások álltak be: 1966. márc. 15-én Vértesi György áthelyezésével Szabó István volt főmérnök vette át a gyár igazgatását s végzi e munkát a mai napig is. A főmérnök Váradi István lett. 1968 októberében megszüntették az MSZMP csúcsbizottságát, a HCM gyári alapszervezetének titkára Tamasi Lajos, a kőbányai szervezeté pedig Kolozsvári István lett. 1969-ben Epeijessy László került a szakszervezeti bizottság élére.

Erre a vezetésre és az egész gyár kollektívájára a következő években nagy feladat várt. Ekkor ugyanis már elhatározott terv volt a negyedik ötéves terv egyik legnagyobb beruházása: az új HCM felépítése. Ezt úgy kellett megvalósítani, hogy a régi gyár a lehető legtovább folytassa termelését, miközben ugyanazon helyen nagyszabású építkezés folyik,

Az ország legnagyobb cementgyárának építése (1971-1975)

A házgyári építkezés hazánkban a 60-as évek végére egyre nagyobb szerephez jutott. A nagyméretű építkezések, az ipari és egyéb építészeti beruházások olyan helyzetet teremtettek, hogy a meglevő magyar cementgyárak nem tudták kielégíteni az igényeket. Megépült ugyan a DCM, határozat született a beremendi gyár építésére, mégis egyre nőtt

11 Levéltári Évkönyv III.

161