Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976

vezet 1968-ban szűnt meg, amikor a régi körkemencét leállították. E korszak szakszervezeti vezetői Palocsányi László és Füzesi László voltak.

1965-ben jelentős költséggel épült (16 millió Ft) egészségügyi és kulturális létesítményeket adtak át rendeltetésüknek. Egy üzemi orvosi rendelő, 600 fős fürdő-zuhanyozó épült. A szociális ellátás javítására 1000 személyes konyhát és étkezőt helyeztek üzembe, elkészült a II. kategóriás, 44 férőhelyes modem munkásszálló is.

Úgy tűnik, hogy ezzel a rekonstrukcióval a HCM igazi nagyüzemmé nőtt, s most már megfelelt a népgazdasági elvárásoknak. A termelés folyamatosságát az évi 400 000 t körüli cement és 110000t-s mészhozamok bizonyítják. Agyár vezetése és a munkáskollektíva megérett a feladatok megoldására, bevált a technológia, megszűntek a nehézségek, néhány viszonylag nyugalmas év következett.

*

A harmadik ötéves terv (1966—70) is hozott változást a vállalat életében. Új feladatként jelentkezett egy korszerű agyagbánya nyitása. A régi templomhegyi bánya ui. teljesen elhomokosodott, nem tudta biztosítani a megnövekedett nyersanyagszükségletet. Olyan bányát kellett nyitni, mely kitűnő agyagot szolgáltat, nem esik messze a cementgyártól, hogy a szállítást közúton oldhassák meg.

Görömbölytől É-ra, az ún. Csóznyatetőn, másfél milliós beruházással korszerű bányát nyitottak. Ezen összegből teljesen megoldották a termelés-rakodás-szállítás gépesítését. 1967-től tehát a mai napig is, e bánya látja el az üzemet agyaggal.

Ebben az időszakban tettek kísérletet egy régen fennálló probléma megoldására is. A cementgyári technológia száraz fajtájú volt, a több mint 500 gépből álló gyári berendezés igen sok port juttatott a levegőbe. A néhány mikronnyi porszemek 100—120 km távolságra is elszálltak. Az üzemben volt ugyan négy multiciklon rendszerű porleválasztó, a berendezések azonban kis hatásfokkal működtek. Nagy teljesítményű elektrofílteres megoldásokra az építés folyamán nem volt deviza. Az üzem dolgozói sokszor panaszkodtak a fullasztó porra, az akkori orvos Dr. Kertész Ferenc így nyilatkozott:.. . „Nálunk pormentes munkahely nem létezik, csak nagyon poros, vagy kevésbé poros .. ,”107 A környék lakói is sokat szenvedtek a terjengő por- és cementfelhőtől; a házak teteje, a fák, a kertek szürkélltek a szennyeződéstől.

A sok tiltakozás, újságcikk, interpelláció, tanácsi sürgetés hatására végül határozat született elektrofílteres porleválasztó építésére; e beruházásra 10 milliót irányoztak elő. A berendezést hazánkban gyártották a Szellőzőművekben, és az üzemben a legporosabb helyre, a nyersszárítóhoz szerelték fel, 1969 nyarán. A várt eredményt végül így sem érték el, ekkor azonban már eldöntött tény volt az új, korszerűbb gyár megépítése, további megoldásokkal tehát nem kísérleteztek.

Valamelyest segített a helyzeten az is, hogy a nyerskőszárítók széntüzeléses berendezését felszámolva, földgáztüzelésre tértek át, a poros munkahelyek száma ezzel is csökkent; az új cementőrlő gépsor felállításával ezt a munkafolyamatot szintén korszerűsítették és portalanították egyben.

A kérdés végleges megoldását végül is az új gyár elektrofílteres porleválasztóinak üzembe helyezése jelentette.

A földgáztüzelésű mészüzem indítása feleslegessé tette a régi körkemencés telep fenntartását és üzemeltetését. Már említettük, hogy a technológiát nem lehetett gépesíteni, ezért a nehéz fizikai munkára nem lehetett munkaerőt találni. Bár Jáborcsik Lajos üzemvezető és a régi munkások mindent megpróbáltak, hogy a termelékenységet fenntartsák, a HCM vezetői úgy döntöttek, hogy a termelést be kell szüntetni.

160