Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
Az üzem közvetlen telephelyének megválasztásakor már nyilvánvaló volt, hogy a körkemencés mészüzem és puzzolángyár mellett nem áll rendelkezésre az a 70 holdnyi terület, mely az új cementgyár építéséhez szükséges. A miskolci távlati fejlesztési tervek sem tették lehetővé az idetelepítést. A Területrendezési Intézet a város illetékes szerveinek egyetértésével a Budapest—Miskolc 3.sz. főközlekedési útvonal mellett, attól keletre, Hejőcsaba és Szirma között jelölte ki az új gyár helyét. A generálkivitelezéssel a 28/H. sz. Építőipari Vállalatot bízták meg, a munkálatok 1950 novemberében kezdődtek mintegy 1500 elítélt közreműködésével. Az építkezésen végig igen sok gonddal küszködtek. A beruházást nem készítették elő kellő pontossággal, erre sajnos az akkori gazdasági viszonyok miatt nem is volt mód. Az MDP II. kongresszusa ui. a terv beruházási összegét 85 milliárdra emelte, s a feszített- ség a beruházások egész vonalán éreztette hatását. Az elő nem készített, tervdokumentációk hiányában épülő gyárak egész sora küszködött a problémákkal.84 Hejőcsabán már folytak a talajmunkálatok, de a kivitelezők még nem rendelkeztek a közművesítés, kábel- és közúti hálózat tervdokumentációjával, elkéstek az iparivíz-ellátás földtani vizsgálataival stb.8S A földmunkák során a Borsodvidéki Mélyépítő Vállalat irányításával mintegy 120—150 000 nr’ földet mozgattak meg, leginkább kézi erővel. Mivel tervdokumentációk híján a közúti hálózat csak jóval később készült el, az épületek alapozását úthálózat nélküli, sáros, vadvizes területen kellett végezni. Emberek, gépek küszködtek a sártengerrel, az építőanyagok szállítása, a nehéz gép berendezések mozgatása és beemelése rendkívüli nehézségekkel történt. Ennek ellenére az építők mindent megtettek az 1952-es átadási határidő betartásának érdekében. Igen fontos feladat volt a vasúti összeköttetés megteremtése a Miskolc Tiszai pályaudvarral. 7 sínpárból álló állomást építettek, erre érkeztek az építőanyagok, a gépi berendezések stb. A tervek szerint 1952-re kellett indulnia a termelésnek, olyan provizórikus megoldással, hogy a cement egyik fontos kompenensét, a künkért még egy évig más cementgyárakból szállítják Hejőcsabára. A tervezett határidőre a kohósalak-szárító és cementőrlő üzemrész (salak- és széntároló, salakszárító, gipsztároló és -előkészítő, cementmalom) elkészültek ugyan, de rengeteg ideiglenes megoldást is kellett alkalmazni, elsősorban a mészkőszállítás és a csomagolás területén. A Tervbizottság azonban siettette a termelés megindítását, így 1952 augusztusában megkezdődött a 300 és 400 kp/cm2 nyomószilárdságú kohósalakcement gyártása.86 Az indulás így nem volt problémamentes, hiszen még tovább folyt az építés, a termeléssel rendkívül sok műszaki gond jelentkezett, nem volt elegendő szakmunkás stb. A gyár műszaki vezetését a régi mésztelep és puzzolánüzem mérnökeivel, technikusaival és szakmunkásaival oldották meg, de a jóval nagyobb kapacitás, az új technológiai folyamat őket is óriási feladatok elé állította. Mindezek ellenére 1952-ben már 43 884 t cement került forgalomba a gyárból. 1953 tavaszára újabb épületek és berendezések álltak munkába: felépült a csomagolóépület, automatikusan mérlegelő gépek végezték a zsákokba kerülő építőanyag mérését. Befejeződött a 4 db 6000 t/db befogadóképességű tárolósiló üzembe helyezése is, így a termelés egyenletesebbé vált. Ekkor már havonta 12 000 t cement került ki a gyárból az előző évi 8776 t átlaggal szemben. 1953. nov. 1-én adták át a nagykőmázsai kőbányát az üzemmel összekötő kötélpályát (6330 m hosszú, függő csillékkel működő, motoros meghajtású szállítóberendezés), mellyel a mészkő szállítását végezték. Az ún. Templomhegyen agyagbányát nyitottak, a nyersanyagot innen közúton szállították a gyárba. 154
