Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Takács Béla: Sárospataki kalendáriumok a XVII-XIX. században
Bár a szerkesztőség tökéletesen tisztában volt a parasztság művelődési igényeivel, mégis úgy látta, hogy a pataki kalendáriumok elsősorban a humán műveltség terjesztésének az eszközei és ezt a sajátos profilt még a naptár népszerűbbé tétele érdekében sem kívánták megváltoztatni, nem szándékoztak a Mezei Naptárral úgy versenyezni, hogy a kalendáriumot mezőgazdasági szaktanulmányokkal töltik meg. Tájékozódás nélkül azonban a kollégium főhatósága nem akarta egyik napról a másikra beszüntetni az immáron tizenöt éves múltra visszatekintő sárospataki kalendárium kiadását, ezért egy háromtagú bizottságot szervezett a naptárral kapcsolatos kérdések tanulmányozására. A bizottság feladata volt megállapítani: 1. Mennyibe került az iskolának a kalendáriumok nyomása? 2. Volt-e haszna a nyomdának a naptárból? 3. Mi módon lehetne megoldani a további kiadást? 4. Mennyire lehetne leszállítani a kalendárium árát, hogy a kelendőség megmaradjon? A bizottság elkészítette a jelentést, amelyben közölték, hogy az első két pontra vonatkozólag nem tudnak pontos feleletet adni, annyit mindenesetre megállapítottak, hogy „a kényszerített eladási mód mellett is csak néha nyert az iskola a kalendáriumokon” némi hasznot. A kiadási mód és ármegállapítással kapcsolatban az a véleményük, hogy ezentúl csak egyféle formában adják ki a kalendáriumot, a régi tartalommal, háromezer példányban. Az árát tíz váltó krajcárban állapítsák meg. A 3000 példányból 2600 jöhet számításba a haszon szempontjából, ebből 520 forint lenne a bevétel, aminek következtében a nyomda haszna mindössze 10 forint 30 krajcár lenne, mert a nyomási költség 469 forint 30 krajcárt, a szerkesztők tiszteletdíja 40 forintot tesz ki. A terjesztésre vonatkozólag javasolják: körlevélben keressék meg a városi és falusi iskolák tanítóit, akik írják össze, mennyi az a kalendárium, ami eladható lenne a helységekben? Ezzel a módszerrel esetleg 1400 példány elkelne, tehát még a fennmaradt 1600 példány eladása bizonytalan. A bizottságnak az a véleménye: tekintettel arra, hogy a Mezei Naptár tartalma és „iszonyú csekély ára” miatt egyaránt országosan közkedvelt lett, ennek terjesztését inkább pártolni, mint tíz váltó forint bizonytalan haszonért gátolni kellene. Javasolják tehát, — mert az említett naptárral szemben a versenyt úgysem bírnák — szüntessék be a pataki kalendárium nyomását.10 A kollégium főhatósága elfogadta a bizottság javaslatát, 1844-re a pataki nyomda már nem adott ki kalendáriumot. Öt éven keresztül pihent a naptár-ügy, azonban 1848-ban a tiszáninneni református egyházkerület Névkönyve már naptárral együtt jelent meg. Ez a kiadás, mint a cím is mutatja, elsősorban a névkönyv szerepét töltötte be, a kalendáriumi rész csak a napok felsorolására szorítkozott. A szabadságharc bukása után a sárospataki főiskola nehéz anyagi helyzetbe került, a nyomda szinte kétségbeejtő állapotban volt. 1851-re valamennyire rendeződtek a gazdasági viszonyok, ami lehetővé tette, hogy a nyomda új naptárral lépjen a vásárlóközönség elé. A „Pataki Kalendárium” új folyama 1852-ben indult meg. A vékony füzetkébe igyekezett a szerkesztőbizottság mindent belesűríteni, amit a vásárlók számára hasznosnak vélt. A borítólap belső oldalát kamatmutató táblázattal látták el. A naptári rész rövid időjárás-jövendölést is közöl. Az 1853-as kiadás a névtárt öt oldalra szűkíti le és csak a legfontosabb személyek nevét sorolja fel A „Tanulságos olvasmányok” cím alatt Parry, Franklin, Richardson északi-sarki útjáról írtak beszámolót, majd az eszkimókról és a lublói ásványvízről találunk a naptárban leírásokat. „Mulattató olvasmányok” is vannak a kalendáriumban, új és régi magyar közmondásokkal együtt, az utóbbiakat magyarázatokkal látták el. Nyilván Erdélyi János közreműködését mutatja, hogy a naptárban egy 14
