Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Takács Béla: Sárospataki kalendáriumok a XVII-XIX. században

dombrádi és egy szabolcsi népdal is megjelent. Végül névsor szerint közük a magyar és erdélyi vásárok idejét és helyét. A bélyegdíj, a szolgák bérének táblája és a főiskola könyvraktárában található népiskolai tankönyvek árjegyzéke zárja be a kalendárium tartalmát.

1854- ben ismét névkönyv formában, „A tiszamelléki helv. hitvallású egyházkerület névkönyve naptárral” cím alatt jelent meg a pataki kalendárium harmadik évfolyama. Ezt a tartalma is igazolja, mert a schematizmuson kívül mindössze egy hosszabb tanulmány kapott helyet a kalendáriumban. Természetesen a naptári rész hasonló az előbbi évfolyamokban levőkhöz, csak az időjárásra vonatkozó jövendölések lettek rövidebbek. A kalendárium ára — Erdélyi János egyik leveléből tudjuk — 12 krajcár volt,11 azonban az alacsony ár ellenére sem tudták a kinyomtatott 2000 példányt eladni, 500 példány „rajtunk maradt”, írja Zsarnay Lajos rektorprofesszor az iskola főhatóságának. Ha a következő évben ki akarják adni a naptárt, előbb előfizetőket kell gyűjteni, mert így csak ráfizet a kollégium a vállalkozásra.12

1855— 56-ban az előbbi címmel, de bővebb tartalommal jelent meg a kalendárium Zsarnay Lajos és Soltész Ferenc tanárok szerkesztésében. Az 1856-os évfolyam különösen változatos tartalmú. Ez az első pataki kalendárium, amely a hónapok neve mellett illusztrációt, sőt egy-egy kis versikét is közöl. Természetesen a főrészt a névtár foglalja el, azonban az „Értekezések a prof egyház köréből” című hosszú dolgozat, a pataki iskola első tanáráról, Kopácsi Istvánról szóló tanulmány, a „Mulattató költemények”, adomák, „arab mozdatok” enyhítik a névtár egyhangúságát. Figyelemre méltó az a cikk, amelyet Soltész Ferenc, úgy is mint szerkesztő közölt a naptárban „A levegőről és annak befolyásáról az emberi testre” címmel.

Az 1857-es kiadás címe: „Sárospataki Naptár, a tiszáninneni helvét hitv. egyház- kerület névkönyvével”, ami utal arra, hogy a kalendáriumi jelleg még inkább előtérbe került ennél az évfolyamnál, bár az illusztrációk és a versek elmaradtak a hónapok mellől. Zsarnay Lajos és Soltész Ferenc egyházi vonatkozású értekezéseket, Pálkövi Antal a keresztes háborúkról írt tanulmányt, Soltész János „Naprendszerünk s a hold befolyása a földi testekre” című dolgozatával képviselteti magát a kalendáriumban. Ezenkívül tudósítást olvashatunk az 1856. május 18-án Szatmárcsekén tartott Kölcsey emlékünnepélyről. Találunk a naptárban „történeti beszélyt”, költeményt Lévay Józseftől, valamint „arab mondatokat” és adomákat.

A sárospataki naptár új folyama az 1857-es kalendáriummal lezárult. Újabb kényszerű szünet következett, mert 1858-ra a pataki nyomda nem adott ki naptárt. Nyilván anyagi okok, illetve a ráfizetés késztette a főiskolát a kalendárium beszüntetésére. Azonban már 1857-ben, miután a naptár kiadásának elmaradása nyilvánvalóvá lett, Antalfi János tanár személyében új vállalkozó jelentkezett, hogy a kalendárium ügyét felkarolja. Antalfi János azzal a kéréssel fordult a Kollégium főhatóságához, hogy a kalendárium szerkesztését és kiadását engedjék át neki az 1859—61. évre. Levelében ezt írja: „Népünk nagyrésze a sárospataki naptár iránt, már csak azért is, mert pataki volt, különös előszeretettel viseltetett, s ettől most megfosztatott, ehelyett olyat vásárol, amilyet kaphat. ..” Antalfi vállalja, hogy a kalendáriumot saját költségén adja ki, az ára 16 krajcárnál többe nem kerülne, a bevett tiszta jövedelmet pedig mind a három évben „az utolsó krajcárig a sárospataki főiskola testgyakorló intézetének felszerelésére fordítom” — olvassuk a beadványában.1 3

Antalfi nyilván túloz, amikor a sárospataki kalendáriumok nagy közkedveltségéről ír, hiszen az egyes évfolyamok beszüntetését éppen az okozta, hogy nem vették a pataki naptárakat, a diákok „a leghívebb tukmálás” mellett is alig tudtak néhány példányt eladni a kalendáriumokból, a Mezei Naptár egyeduralmát nem tudták megtörni.

15