Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
Az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok, a jegyrendszer bevezetése következtében a MÁK-nak sok gondot okozott a meglevő munkásság és hozzátartozóik élelemmel való ellátása. A mésztelepi konzum lett a központi élelemosztás helye, ahol az alapvető fejadagokat jegyre és az Rt. által szállított kiegészítést meg lehetett vásárolni. Illetményföldet is biztosítottak konyhakerti termelés céljára. 1944-ben a rendkívüli munkaerőhiányt már csak zsidó deportáltakkal lehetett pótolni. Az 1540/44. M. E. sz. rendelet alapján az üzemből már elbocsátották Rózinger Imre bányamester és Reizner Dezső lakatos zsidó vallású dolgozókat. A német katonai megszállás után megindult a főváros és a nagyobb ipari centrumok bombázása. Miskolcot először 1944. jún. 2-án érte légitámadás. Az üzemet sem akkor, sem később nem érte kár. A légiriadók alkalmával a bányászkolónia lakói Tapolcán barlangból kialakított óvóhelyen húzódtak meg, a mésztelepen bunkert építettek. 1944 nyarától az üzemi termelés igen alacsony volt. Októberben pedig már akadozott a budapesti MÁK igazgatósággal való kapcsolat is. Erre utal az okt. 27-i igazgatósági levél részlete: ... „tekintettel arra, hogy a rendkívüli viszonyok folytán érintkezésünk az üzemmel egyre nehezebbé válik .. . Tavi Géza urat bíztuk meg a borsodi üzemek egységes irányításával ... Tavi bányaigazgató urat bíztuk meg továbbá az üzemek pénzszükségletéről való gondoskodással is, amennyiben a bevételek a kiadások fedezésére nem volnának elegendők . . ,”53 A kiürítési parancsnak a munkásság nem tett eleget, a bányából a német parancsnokság elszállíttatta a robbanóanyagot, más leszerelésre — katonai szempontból az üzem berendezései nem játszottak szerepet — nem került sor. A MÁK-telep kollektívája arra törekedett, hogy mindent lehetőleg épségben őrizzen meg a következő évekre. A felszabadítási hadműveletek alkalmával csupán a mészkemence kéményét érte belövés, valamint a lakóházak szenvedtek kisebb sérüléseket. Ezek a károk olyan lényegtelenek voltak, hogy a következő tavaszi üzemkezdésnek technikai akadálya nem merülhetett fel. 1944. dec. 3-án az első szovjet katonák megjelentek Tapolcán és Hejőcsabán. Ezzel lezárult az üzem történetének első nagy periódusa, a következő évek a felszabadulás után gyors kibontakozást és ugrásszerű fejlődést eredményeztek. * Általában a felszabadított területeken sehol sem várták meg az elmenekült vagy Pesten tartózkodó tőkés tulajdonosok, cégek igazgatóságainak kezdeményezését, hanem a munkások maguk vették kezükbe az üzem helyreállításának, a termelés megindításának ügyét. Hejőcsabán sem várhatták a budapesti intézkedéseket, hiszen e terület jóval hamarabb felszabadult. A MÁK első alkalmazotti ülésére csak 1945. márc. 1-én került sor,54 a mésztelepen viszont már febr. elején üzemi gyűlést tartottak, ahol az MKP hejőcsabai titkára, Túró Gyula vezetésével megbeszélték az indítás, élelmiszerellátás legfontosabb problémáit.55 Schäfer üzemvezető helyén ekkor már Janits Béla állt56, aki januártól márciusig kisebb helyreállítási és javítási munkálatokat végeztetett. Ápr. 8-án begyújtották a mész- kemencét, 20-án pedig kiszedték a felszabadulás utáni első égetett mészadagot. Ennek az újjáépítés megindulása szempontjából rendkívül nagy jelentősége volt. A későbbi folyamatos munkát azonban csakhamar súlyosan akadályozták az egyre aggasztóbbá váló szénhiány, a kezdettől fogva fennálló szállítási kapacitás hiánya, majd az inflációból adódó élelmiszerellátási és egyéb gondok. 146
