Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
A tömegestől jelentkező problémákat csakis a munkásság kollektív kezdeményezésével, vezetésével lehetett megoldani. Ebben döntő szerepet játszott az üzemi bizottság. Abizottságok létrehozásáról szóló rendelet 1945. febr. 15-én lépett életbe57, mely szerint a hatályba lépéstől számított 15 napon belül minden üzemben meg kellett tartani a választásokat. így, bár a hejőcsabai választásról nem maradt jegyzőkönyv, jogunk van feltételezni, hogy még e hónapban létrejött a Ritó István (elnök), Suha András, Jesze János mésztelepi kőberakók, Fejtő József és Nagy István bányászokból álló üzemi bizottság (továbbiakban üb.). A sürgető feladatok között elsőként az új munkaidő és munkabér megállapítása történt meg. 1945. máj. 1-től a:. .. „Munkaidő reggel ó-tól du. 3 óráig, 30 perc reggeli idő és 30 perc ebédidő megszakítással, napi 8 óra .. .”58 így természetesen a folyamatos üzemelésű mészkemencénél 3 műszakra tértek át, a bányában 1 műszak maradt. Megállapították a munkabéreket is, az egész üzemben órabéres rendszerre tértek, szabályozták a túlórapótlékot.59 Az üb. feladata volt az igazolási eljárás lebonyolítása is. Az üzemben egyetlen problémát Schäfer Péter volt üzemvezető személye okozta. Ekkor ui. már volksbundista tagság vádjával népbírósági eljárás alá vonták. Az egységes álláspontot egy munkásgyűlésen kellett volna róla kialakítani, ez azonban, a munkásoknak róla alkotott nagyon megosztó véleménye miatt, nem sikerült. Sokan, mint megidézett tanúk, az első tárgyalásra sem mentek el. Végül Schäfert két év börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték, többé nem dolgozhatott régi munkahelyén. Kiszabadulása után haláláig nyomorúságos körülmények között élt, pedig szakértelmét jól lehetett volna hasznosítani.60 Az üzem többi volt tisztviselőjét igazolták, folytathatták munkájukat. A fokozódó infláció egyre inkább előtérbe állította a munkásság élelmiszerellátási gondját. A központi ellátás akadozott, ezért a mésztermelés megindulásával 1—1 vagon meszet falura szállítottak, azt élelmiszerre cserélték, a családoknak szétosztották, a mész árát a fizetésekből levonták. Az üb. ezen akciók szervezésével sokat enyhített a gondokon. A kezdeti dinamikus kibontakozás hamarosan vesztett lendületéből. Szénhiány miatt augusztus 3-tól szinte semmit nem égettek, szeptemberben ugyan felfutottak 150 vagonnyi termék előállítására, utána már csak 1 tűzzel (a körkemence egyik oldalán folyt folyamatos munka) termeltek. December 4-én pedig végleg leálltak. A mészüzem leállításával a MÁK igazgatósága azonnali munkáselbocsátást követelt, melyet sem az üb., sem Janits üzemvezető nem tudtak elkerülni, így decemberben 26 személyt elbocsátottak. A szénbányák állami kezelésbe vétele tovább bonyolította a szénellátást. Eddigi ui. a MÁK saját borsodi bányáiból szállította a tüzelőanyagot, saját üzemeit, amennyiben lehetséges volt, előnyben részesítette, most már a MÁSZ végezte az elosztást, és a szénkiutalás országos érdekek figyelembevételével történt. Ez gyakorlatilag az amúgy is alacsony kontingens további csökkenését eredményezte. Ennek ellenére 1946. jan. 10-én befejezve a téli nagyjavítást, megkezdték a mészkő berakását, s márc. 18-án begyújtották a kemencét. A termelés mindössze napi 200 q körül volt, azaz a teljes kapacitás 20%-án álltak. Igen találó egy máj. 14-i igazgatósági jelentés egyik mondata:.. . „Az általános helyzetet. . . f. évi március végétől, a munkáshiány, élelmiszer-, üzemanyagok és waggon- hiány jellemezte...”61 A MÁK igazgatósági iratai között igen sok távirat található, melyek jól jellemzik a nehéz helyzetet, pl.: „Kőtermelésünk megfelelő robbanó anyag és gyujtózsinór hiányában jelenleg csökkent, csak a kemence berakását fedezi.” (1946. ápr. 5.) „Szénhiány miatt termelés nincs. ..” (1946. ápr. 23.) „Fedett vagonok hiányában mésztermelést csökkentjük.” (1946. ápr. 24.) stb.62 10* 147
