Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976

Hejőcsabán azonban igen súlyossá vált a helyzet. A piacot jelentő vasérctermelésben katasztrofális helyzet állt elő: Diósgyőrben 1931. júl. 31-én leállították a nagykohót. Ózd is minimálisra redukálta termelését. Az építőiparban pedig mintegy 50%-os színvonalcsökkenéssel számolhatunk. Miskolc város nem folytatott jelentősebb középítkezést, a korabeli újságok a magánépítkezések alacsony számáról cikkeztek.48 Nem volt tehát sem mészkő-, sem égetettmész-kereslet. A mészüzemben fokozatos termeléscsökkenést vezettek be munkáselbocsátásokkal. A munkában tartott dolgozók egyre nagyobb önköltséggel termeltek. Mindkét üzem veszteségei, a mérleg tanúságai szerint, egyre nőttek:

kőbánya: mészüzem:

1933 14 224,24 P 64 406,30 P

1934 26 177,70 P 45

A mész piaci ára 3 P/q, a mészüzemi önköltség viszont 3,57 P/q volt.

A MÁK igazgatósága felfigyelt a tényekre, a fokozatos munkaerő-csökkentés után a mészüzem teljes leállítását szorgalmazta. 1933. szept. 22-én kelt az a német nyelvű levél, amelyben többek között az alábbiakat írták az üzemvezetőnek Budapestről: „ ... a mész- piacon a helyzet tarthatatlanná vált és nekünk (ti: az igazgatóságnak) az ottani üzem leállítását komolyan latolgatnunk kell ... Mi elhisszük, hogy ön minden elkövet a termelés olcsóbbá tételéért. Az eredmény mindössze az, hogy minden Hejőcsabán gyártott vagon mész eladási árához 30%-ot toldunk hozzá! ... fel kell kémünk, hogy ... az üzem leállítását és az alkalmazottak elbocsátását kezdje meg . . ,”50

Az üzemet végül is nem állították le, de 1933-ban mindössze 58 fő dolgozott ott, ahol pl. 1927-ben 191. A mészégetés 1 tűzzel folyt, a bányában mindössze egy szinten fejtettek. A munkások életkörülményei a mélypontra süllyedtek, s szerencsének mondható, hogy a felmondást kézhez kapó dolgozók ellen nem helyeztek folyamatba kilakol- tatási eljárást.

A termelési és létszámadatok összevetése jól mutatja, hogy az üzem termelése az összipar országos átlagához és a tégla-cserépipar termeléséhez viszonyítva is súlyosabb helyzetbe került:

144