Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
munkát, s csak elvétve akadt példa, hogy a kilakoltatás elkerülésére az üzemvezető a szülők kérésére eltekintett ettől. (Pl. 1928-ban Mihalcsik Mihály kőfejtőt halálos baleset érte, a család csak úgy maradhatott a bányakolóniában, hogy az ott nevelkedő Nagy István, 16. életévét még be nem töltve, beállt a bányába segédcsillésnek.) A nők munkaideje 11 óra volt. Sem a nőket, sem a gyermekeket éjjeli műszakban nem engedték dolgozni, ezt az iparfelügyelőség szigorúan ellenőrizte.22 Vasárnap a bányában munkaszünet volt. A mésztelep folyamatos működésű üzem lévén munkaszüneti napokon is termelt, itt minden második vasárnap teljes 24 órai szünet járt az előző vasárnap műszakot teljesítő munkásoknak. Az I. fokú iparhatóság (Miskolci járási főszolgabírói hivatal) a munkarend előírásait gyakran ellenőrizte, különös tekintettel a munkaidő és a munkavédelmi rendszabályok betartására. Ennek tulajdonítható, hogy a régi munkások állítása szerint is, visszaélés nem fordult elő, és üzemi balesetről csak egy alkalommal adott hírt a sajtó.2 3 * Az első világháború elvesztése és a Tanácsköztársaság bukása után mélyreható területi, gazdasági, politikai változások álltak elő, melyek erősen befolyásolták a MÁK Rt. és üzemünk tevékenységét. A trianoni béke új határok közé szorította az országot, ezzel megváltozott a teljes gazdasági strukrúra, döntően apadtak a nyersanyagforrások. A régi magyarországi ipar 55,1%-a az utódállamok területére esett, a mezőgazdaságilag művelhető régi területnek pedig 30%-a maradt az országhatárokon belül.24 Új termelési és értékesítési struktúra kialakítása vált szükségessé. Mindez ezt eredményezte, hogy a béketermelésre való áttérés nálunk több időt vett igénybe, mint másutt. Az első világháború harmadik évétől a lakosság szükségleteit kielégítő ipar gyors hanyatlásnak indult, az árukészletek egyre zsugorodtak. Az állam növekvő hadi kiadásait csakis a bankjegykibocsátás növelésével tudta fedezni. Az árak gyorsan emelkedtek, a korona értéke 1918-ra az 1914-es értékének 43,7%-ára süllyedt. Súlyos infláció állt elő. A háború után gyorsan romlott a helyzet, s 1924-ben 1 aranykorona 17 866 papírkoronával volt egyenlő2 5. A bérből élők létfenntartási költségeinek emelkedése messze maga mögött hagyta a munkabérek növekedési arányát.26 A bérből élők életszínvonala rendkívül mélyre zuhant. Az infláció másként érintette a tőkés cégeket, gyorsan nőtt a beruházási tevékenység. Az állam nagyarányú, nem valorizált módon térítendő kölcsönöket juttatott e vállalatoknak. A felvett összegeket nem aranykorona értékben, hanem a mindenkori papír árfolyamon kellett visszatéríteni, így, a gyors értéktelenedés miatt, a felvett tőke elenyésző részét fizették vissza. A beruházási kedvet tovább növelte az árak után kullogó bérek rendszere is. A MÁK Rt. vesztesége az új határok miatt kisebb volt az átlagosnál, a gazdasági életben erőteljes szénkonjunktúra mutatkozott. A MÁK ennek tudatában, a már említett hitelek igénybevételével, nagyarányú korszerűsítéseket hajtott végre.2 7 Az anyavállalat prosperitása tehát a szén keresletén nyugodott, a hejőcsabai üzem terméke, az építőanyag és mészkő kelendősége, elsősorban a piac szűkülése miatt, már korlátozottabb volt.28 Ennek ellenére 1921-től már fellendülésnek lehetünk tanúi. A mészüzemben csaknem elérték a 20 000 t évi mennyiséget, a kőbányában pedig túlszárnyalták az 1914-es termelést. 1922-ben 56 1001 követ bányásztak, ezt a termelési volument csak 1937-ben haladták túl.29 A MÁK fokozta beruházásait. Lényegében ekkor épültek fel azok a legfontosabb létesítmények, melyek a telep megszüntetéséig, sőt még a mai napig is megtalálhatók. 140
