Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
Rendelkezésünkre áll egy 1914-es19 bérjegyzék, mely szerint Schäfer üzemvezető összkeresetének havi átlaga 533 K, a munkásarisztokráciát képviselő Thonhauser főaknászé 144 K, a már említett Schäffer Benedek felvigyázóé pedig 120 K. Látszólag egy égető vagy kőrakodó havi bére is elérte a havi 120 К-t. (Normateljesítés esetén napi 4-5 K.) Ez a kereset azonban csákányán hónapokban volt meg, hiszen télen a bányában rövidebb volt a műszak, vagy nem üzemeltek, a mészégetőben is legalább két hónapot tett ki a téli nagyjavítás miatti üzemszünet. Nem számolhatunk tehát csak mintegy 90 K. havi, 23—25 K. heti átlagos keresettel. Mire volt ez elég? A századeleji életszínvonal-kutatásokban ún. élelmiszerkosarat állítottak össze, s ennek árából következtettek a keresetek reális értékére. Egy öttagú család — két felnőtt, három gyermek — heti kalóriaszükségletét a burzsoá statisztikusok és szociológusok 82 000 kalóriában állapították meg. A kalóriaszükséglet fedezésére hivatott élelmiszerkosár ára jobb minőség esetén 21,22 K, gyengébb esetén 17,62 К volt.20 Heti 25 К-t számolva, a jobb élelmiszerkosárért a kereset 84,8%-át, a gyengébbért 70,4%-át kellett odaadni! Összehasonlításul megjegyezhetjük, hogy Németországban egy 1909-es adat szerint a munkások fizetésük mintegy 45,5%-át költötték élelemre. Ezt a rendkívül alacsony bért nem kompenzálhatta a MÁK által nyújtott lakásszolgáltatás. A mésztelepen 1912—13-ban adták át az első 2x8 lakásos épületeket. 1915 nyarán további barakklakások épültek a bányában és Hejőcsabán is. Ettől kezdve folyamatosan alakult ki az a kolónia, mely ma is látható Hejőcsabán a „Mésztelepi kolónia” nevű utcában és a tapolcai régi kőbánya mellett. A szoba-konyhás, égrenyüó lakások bére havi 2 К volt. A látszólag alacsony bér ellenére a kilakoltatás veszélye óriási hátrányt jelentett. Amennyiben ui. a munkavállaló munkaviszonya megszűnt (elhalálozás, balesetből származó munkaképtelenség stb.), úgy a családnak azonnal ki kellett költöznie. Ezt a kolóniabeliek általában csak azzal kerülhették el, ha új munkavállaló biztosította a folyamatos jogcímet. így érthető, ha hosszú évtizedeken át az apák fiaiknak adták át munkahelyüket, s egész generációk dolgoztak a mésztelepen, bányában. (Pappok, Túriak, Bőgősök stb.) Szociális juttatásnak kell tekintenünk a MÁK által jutányos áron biztosított szenet. A mésztelepen a részvénytársulat élelmiszerboltot (ún. konzum) tartott fenn, ahol a szükséges élelmiszereket utólagos bérből történő levonás ellenében hitelben be lehetett szerezni. A téli üzemszünet alatt a munkások általában favágást vállaltak a munkácsi püspökség erdejében, a kitermelt és eladásra szánt fát a kisvasúttal ingyen lehetett lejuttatni a mésztelepre. A kisvasúti személyszállítást a családtagok is igénybe vehették. így a tapolcai iskolás korú gyermekek vonattal jártak a csabai iskolába. Munkaidő, női-, gyermekmunka Az üzem munkarendje szerint „A munkaszak reggeli 6 órától, este 6 óráig tart, vagy fordítva este 6 órától reggel 6 óráig. Ezen munkaszakok délelőtt, illetve este 8 órától 1/2 9 óráig egy félórai; déli, illetve éjjeli 12 óráig egy óráig egy teljes órai; és délután, illetve reggel 4 órától 1 /2 5 óráig egy félórái pihenéssel megszakittatnak .. .”21 A végigdolgozott órák száma tehát műszakonként 10 volt. Hozzá kell tennünk, hogy a bányában nem volt éjjeli műszak, hiszen ott annak feltételeit (villanyvilágítás) csak jóval később teremtették meg. A mészüzemben — szüleik kérésére — már 13. életévüket betöltött gyermekek is vállalhattak munkát, munkaidejük 14 évig, az iskolában eltöltött időt is beleértve, nem haladhatta meg a 10 órát. A bányában elvileg 16 év alatti gyermekek nem vállalhattak 139
