Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Takács Béla: Sárospataki kalendáriumok a XVII-XIX. században

ezer kalendáriom eladása egyedül a beöltözött ifjúság fejéhez csapatott — írják a kérvényben —, amely is már valóba meg nehezült rajtunk, mert a leghívebb tukmálásunk mellett is alig tudunk 3-at 4-et a reánk vetett tiz kalendáriomból azon fölöslegre határozott árrán el adni, mivel töméntelen helyét kiszoritá a Mezei Naptár, a többit kéntelenek vagyunk el vesztegetni alkú szerént fele árrán”. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az el nem kelt példányokat „többé tőlünk vissza nem veszik, tulajdon erszényünkből kell érte fizetni. így kelt el most is annyi ezer példány”. Kéri tehát az ifjúság, hogy könnyítsenek a helyzetükön, vagy találjanak valami más módot a kalendáriumok terjesztésére, „hogy ne illesse orczán- kat gyalázat ezért is XIX. századba, mert mi érezzük azt milly szeméremmel esik csak egy kalendáriomot el adni, kivált a 24 krajcárosból, vagy árrát lejjebb szállítani”. Ha továbbra is az ifjúság feladata lesz a naptárak terjesztése, tegyék lehetővé, hogy a megmaradt példányokat a nyomda visszavegye és ne kelljen saját pénzükből fizetni a kalendáriumok árát.8

Már csak azért is teljesíthette az iskolaszék a diákság kérését, mert a naptár kiadása egyre inkább kérdésessé vált. Zsarnay Lajos rektorprofesszor 1843-ban azt jelentette az iskola főhatóságának: „Kalendáriumaink kelendőségét annyira kisebbíti a Gazdasági Egyesület Mezei Naptára, hogy az ez évi kinyomott 4000 példánynak több mint egynegyed része minden igyekezetünk mellett is el nem kelt, nyomása iskolánknak ekkép káros lett. Határozzák meg, fel hagyjunk-e egészen a kalendáriumok nyomásával, vagy mi alakban s mi árra nyomassuk azt.”9

A Mezei Naptár első évfolyama 1840-ben látott napvilágot, tehát csak ettől kezdve jelentett konkurrenciát a sárospataki kalendárium számára. A Magyar Gazdasági Egyesület által kiadott naptár azt az igényt igyekezett kielégíteni, ami a mezőgazdasági szakismeretek iránt ebben az időben egyre jobban megmutatkozott. Azon túl, hogy a Mezei Naptár a benne közölt cikkek, tanulmányok miatt egyébként is közkedvelt lett, kelendőségét elősegítette az a nem mellékes tényező, hogy a naptár rendkívül olcsó volt. Ezt az alacsony árat azzal érte el a Gazdasági Egyesület, hogy a naptárt — országos érdeklődésre való tekintettel — több tízezres példányban jelentette meg. 1843-ban például a Mezei Naptárt két garasért árulták a könyvkereskedők és könyvkötők, sőt azt is rányomtatták a címlapra, hogy a kalendáriumot drágábban adni büntetés terhe mellett tilos. Az eladott példányok után a kereskedők jutalékot kaptak. Másik fontos lehetőség, amit a Mezei Naptár terjesztésében ügyesen használtak ki: a példányok már „nyárhó 1-én”, vagyis júliusban piacra kerültek. Mire tehát a pataki diákok októberben, vagy december végén elindultak a kalendáriumokkal, előttük már jóval korábban és jóval olcsóbban sokan megvették a Mezei Naptárt. A Mezei Naptárt tehát nemcsak a tartalma tette népszerűvé, hanem az olcsósága, valamint az, hogy már az év közepén meg lehetett venni. A pataki kalendárium szerkesztői nem éltek ezzel az üzleti fogással és így nem vehették fel a versenyt a Mezei Naptárral. A pataki kalendárium kevés példányszámban és későn jelent meg, az ára magas, a fenti okok miatt a kelendősége pedig korlátozott lett.

Megjegyezzük azonban, hogy a pataki kalendárium szerkesztősége soha nem gondolt arra, hogy több mezőgazdasági vonatkozású cikk közlésével tegye népszerűbbé a saját naptárát. Ez persze nem magyarázható azzal, mintha a pataki iskola nem érzékelte volna a fokozott érdeklődést a mezőgazdasági tudományok iránt. Elég csupán arra hivatkoznunk, hogy a Mezei Naptár megjelenése előtt Magda Pál professzor — később az Akadémia levelező tagja — 1825—30 között tanítja a pataki iskolában a természethistóriát és a mezei gazdaságot. Magda Pál „A mezei gazdaság philosophiájának szabása szerint okoskodó és munkálkodó gazda” című munkája Patakon jelenik meg 1833-ban és másodszor 1839-ben. Ugyancsak a pataki nyomda adja ki 1829-ben Balásházy János, a magyar agrártudomány egyik úttörőjének legjelentősebb művét a „Tanátslatok a magyarországi mezei gazdák számára” címmel.

13