Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
leg „Munkarendjét.12 Ebből szemléletes képet nyerhetünk az üzemben folyó munkáról, a vezetők, munkások jogairól, kötelmeiről. Ezt a munkarendet a miskolci Főszolgabírói Hivatal, mint I. fokú iparhatóság kisebb módosítással jóváhagyta. Ezzel a MÁK új hejőcsabai üzeme, beilleszkedve a hatalmas, egész országot átfogó részvénytársasági gépezetbe, megkezdte üzemszerű termelését, Észak-Magyarország korszerű építőanyag-ipari létesítménnyel gazdagodott. Az új üzem indítása az első világháború éveire esett, ami hátrányosan befolyásolta a termelést. Csökkent az építőanyagok kereslete, aggasztóvá vált a szénhiány, egyre többen teljesítettek katonai szolgálatot a munkások közül. A termelés súlypontja a kőbányára tevődött át, mert a hadiüzemként működő diósgyőri és ózdi kohók számára biztosítani kellett a mészkövet. Az aggasztó munkaerőhiány már 1914 őszétől akut problémává vált, ahogyan Schäfer okt. 22-i igazgatósági leveléből kitűnik:. .. „oly nagy a munkáshiány — írta —, hogy az üzemet alig bírjuk fenntartani. . 3 A nehézségek ellenére a MÁK kihasználta a háború nyújtotta konjunktúrát, 1915 és 1919 között újabb 36 554 К beruházást eszközölt. Lakóházak épültek a mésztelepen, a bányában felvonó és siklópálya létesült. Bővítették a kisvasútat, két új 150 LE-s mozdonyt, csilléket vásároltak.14 1917 második felére a gazdasági nehézségek (főleg energiahiány) következtében a mésztelepen erős termelési redukcióra került a sor, a bányában a munkát orosz, szerb hadifoglyok végezték. Áz általános életszínvonal-csökkenés, az élelmiszerhiány egyre nagyobb elégedetlenséget szült a munkásság körében, erősödött a forradalmi hangulat, a munkásság szervezésében egyre nagyobb szerepet játszott Szili József mésztelepi felvigyázó. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a mésztelepi égetés, a tapolcai bányászat időlegesen teljesen leállt. Az üzem munkásai ún. „szénsegélyt” kaptak (azon üzem dolgozói kaphatták, melyek a szénhiány miatt egyáltalán nem termelhettek), mellyel a létminimumot biztosították ugyan, a válság mélyülését azonban nem sikerült megállítani. 1919 februárjában Szili vezetésével a munkásság sztrájkba lépett, követelve a termelés megindítását, a munkabérek rendezését.15 A Tanácsköztársaság kikiáltása után a kormányzótanács IX. sz. rendelete alapján az üzemet köztulajdonba vették. A rendelet végrehajtása során a miskolci ápr. 7-i iparkamarai ülés határozata alapján munkásellenőrző tanácsot hoztak letre, melynek elnöke Szili József lett, tagjai pedig Bárdos Lajos, Kazai András, Müller János, Tóth Pál Sámuel.16 Nem állapítható meg, vájjon Scháfert menesztették-e üzemvezetői beosztásából. A termelés megindítását nemcsak a rendkívül nehéz gazdasági helyzet, hanem a máj. 5—21 közötti cseh megszállás, illetve az ezzel járó harcok is akadályozták. A cseh tőkés restauráció rövid idejére Sziliék távoztak az üzem éléről, ezt feltehetően Schäfer is szorgalmazhatta, mert máj. 21. után viszont neki kellett távoznia a mésztelepről, a munkásellenőrző tanács döntött így. A visszaállított tanácshatalom további kéthónapos periódusában sem sikerült folyamatossá tenni az üzem termelését. A kőbányában fejtettek ugyan, de a mészkövet megrendelés és a mészégető szükségletének hiányában depókba rakva tárolták. 1919 júniusában Miskolcon is megalakult az Ipari Termelési Tanács, amelybe az üzem Szili Józsefet delegálta. A munkásellenőrző tanácsot Nagy István és Frigyik József kőfejtőkkel bővítették. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a tanácshatalom gazdasági, 136
