Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. ipari tevékenysége Hejőcsabán és Tapolcán (1911-1948) A Magyar Általános Kőszénbánya Részvény társulat (továbbiakban MÁK) 1890-ben indult, fiatal vállalkozásként mintegy 800 000 К alaptőkével. Profilja elsősorban a szénbányászat volt. A részvénytársaság gyorsan izmosodott, tőkeállománya 1913-ban meghaladta a 20 millió К-t,7 s több mint 10 000 munkást foglalkoztatott. A MÁK ekkor már az ország barnaszén-termelésének 28,9%-át szolgáltatta. A társulat a barnaszénbányászat nagyarányú koncentrációja mellett fokozottan előtérbe helyezte a kombinatív termelés kiépítését. Mészégetők, cementgyárak, brikettgyárak épültek Tatabányán, Gallán. Mivel a Borsodi-medencében több MÁK szénbánya működött, kézenfekvő volt a gondolat, hogy saját szénnel fűtött mészégetőt kellene létesíteni az észak-magyarországi piac ellátására. A hejőcsabai mésztelep tehát a tőke és termelés koncentrációjának, kombinációjának, a piac meglétének és stabilitásának, az ezzel járó nagyobb profitlehetőségek kiaknázásának köszönheti létrejöttét. A megépülő mészüzem kapacitását, munkáslétszámát, termelési volumenét tekintve nem játszhatott nagyobb szerepet a MÁK hatalmas gépezetében, végig kis periférikus telep maradt, történetét is így kell kezelnünk. A MÁK 1911. okt.-ben 132 000K-ért megvásárolta Weiszkopftól az. összes tulajdon- és haszonbéijogokat 8 Aztán a bánya tulajdonosával, a munkácsi püspökséggel kötött szerződést a bánya kiaknázási jogának átruházására. Az évi bért 2200 К-ban állapították meg.9 Végül a miskolci járás főszolgabírája, mint I. fokú iparhatóság a Weiszkopfnak adott telepengedélyt és a mészkemence építésének jogát a MÁK-ra ruházta át.10 A jogi rendezés után megkezdődött a körkemece építése. Az építést Eckhardt-Hotopp tervei alapján Székely Kálmán főépítész vezette 1913 tavaszától 1914 márciusáig. Egy folyamatos üzemelésű ún. Hofmann-féle körkemencét helyeztek üzembe. Méretek: 85 m hosszú, 31 m széles építmény, melyben körben 38 kamarában égethették a meszet. Középen magasodott a 75 m magas kémény, mely 1968-ig jellegzetessége volt Hejőcsabának. Teljesítménye teljes kapacitással (mindkét oldalon tűzzel) napi 1000 q égetett mész. Az üzembe helyezés 1914. ápr. 10-én történt, ettől kezdve 1968. júl. 1-ig, 54 éven át (a javításokat, kényszerű állásokat kivéve) folyamatosan üzemelt. Az üzem vezetésével Schäfer Péter német származású technológust bízták meg, aki előzőleg a MÁK felsőgallai mészüzemében dolgozott. Feladata nyilvánvalóan az volt, hogy szakértelmével, gyakorlati tapasztalatával az új üzemet átsegítse az indulás nehézségein. Végül 1945-ig maradt itt. Az üzemben eltöltött, több mint 30 éves tevékenységének vezérfonala mindenkor a MÁK-hoz való hűség volt, munkásaival, munkatársaival szemben munkaadójának érdekeit figyelembe véve járt el. Pontosságát, szakértelmét, rendszeretetét volt alkalmazottai ma is elismerik, intézkedései természetesen sokszor népszerűtlenek voltak, ezért néhányan embertelenséggel vádolták. Ez a kettősség későbbi népbírósági tárgyalásán is megnyilvánult. A körkemence üzembe helyezése után mintegy 40—50 fő kezdte el munkáját (mint kőberakók, égetők, szenesek, mészkihordók stb.) A környező községekből verbuválódott munkásság hamarosan a telep körül épülő ún. kolóniában végleges hejőcsabai lakáselhelyezést nyert.11 1914-ben a MÁK jogügyi osztálya elkészítette a „Miskolci—Diósgyőri mészművek és a hozzátartozó Görömböly-Puszta—1Tapolcai kőbánya Szolgálati Rendszabályát” illető135
