Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Takács Béla: Sárospataki kalendáriumok a XVII-XIX. században

Táblázat mutatja be a föld részeinek nagyságát és népességének számát. „A mulattató dolgok” egyrészt rövidségük, másrészt tartalmuk miatt semmiképpen nem érték el a kitűzött célt, hogy ti. a „köznépet tanitsák és pallérozzák”, mert „A jó lelkű paraszt legény”, „A magyar huszárok nemes szivüsége”, „Az igaz barátság ereje”, „A jó édesanya” című rövid és érzelgős történetecskék aligha pallérozták a köznépet. Egy-két anekdota, találós mese, majd az országos vásárok felsorolása található a naptár hátralevő részében, végül a főposták járása, az arany és ezüst pénzek átszámításának jegyzéke, az interes, vagyis kamattábla, „a szolgák és szolgálók esztendei béreknek táblája” zárja le a „hasznos toldalékokat”. A naptár borítólapján „A sárospataki könyvnyomtató intézetben készült, s az Anyaoskola könyvtárában találtató eladó könyvek” cím alatt minden évben megjelent a nyomda hirdetése, melyben a különféle régi és új kiadványokat ár-megjelöléssel felsorolták, megvételre ajánlották.

Tizenöt éven keresztül, tehát 1843-ig nagyjából hasonló tartalommal jelentek meg a sárospataki kalendáriumok. Az 1830-as kiadást a mulattató dolgok bővítése, a megyék területéről és lakosságáról szóló statisztikák és a jegyzetekre szánt üres lapok teszik terjedelmesebbé. 1835-ben a kalendárium címéből a „nemzeti” jelző elmaradt. Az időjárást már hetenként közli ez az évfolyam. írtak benne a Halley üstökös megjelenéséről. A mulattató dolgok földrajzi leírássá válnak: Egyiptomról és „a kafferek tartományáról” olvashatunk a naptárban rövid ismertetést. Az 1841-es évfolyamban „népismertetés” cím alatt Ázsia népeiről találunk rövid közleményt. Az 1842-es kiadású naptár tartalma talán a legváltozatosabb. A nevezetes földrengések és különlegességek — pl. a sziámi ikrek — leírásán túl igyekszik közhasznú lenni, amennyiben a felfúvódott jószág gyógyítására, a sömör és a tyúkszem ellen ajánl a naptár csalhatatlan recepteket, a folttisztításra és a hajnövesztésre javasol kipróbált szereket.

A kalendáriumok ára 16 krajcár volt, de már az első évfolyam megmaradt példányait 1829-ben leszállított áron, nyolc-tíz krajcárért kellett átadni a kassai könyvkötőknek. Ez a tény arra az elhatározásra indította Somossy János nyomdafelügyelőt, hogy az 1830-ra kiadott naptár példányszámát egyrészt háromezerre csökkentse, másrészt kétféle formában jelentesse meg: a schematizmus részt ezer példányban teljes terjedelmében, kétezer példányt pedig rövidített formában. Az előbbiek árát 24 krajcárban állapították meg, ezt ugyanis „a tehetősebbek veszik”, az utóbbiak ára változatlanul 16 krajcár maradt. A naptárak terjesztésével a pataki kollégium diákságát bízták meg oly módon, hogy a szüreti szupplikációba, a karácsonyi legációba menő tógátusok árulták a kalendáriumokat.5

1830-ban az iskola vezetősége Kézy Mózes fizikatanárt kérte fel a következő évi naptár szerkesztésére, aki elvállalta ugyan a megbízatást, azonban szerényen megjegyzi: „. . . oly sok helyen készíttetvén hazánkban a kalendáriumok, bátorkodjam-é azt kérdésbe tenni: nem jobb volna-e nekünk ezen foglalatosságtól megszűnni? Annyi legalább bizonyos, hogy mind eddig a Collegiumnak semmi haszna ezen munkából nem lehetett.”6 Kézy professzor javaslatát nem fogadták el, a naptár továbbra is megjelent. 1839-ben Dapsy József gömöri esperes azt kérte a főiskolától, hogy a kalendárium terjesztése érdekében adjanak ki körlevelet, a naptár külső alakja, tartalma vetekedjék, sőt múlja felül a hazai kalendáriumokat és a lehető legolcsóbb áron árusítsák, tegyenek bele megfelelő mennyiségű tiszta papírt. Hasonló kérelem 1841-ben is felmerült a naptárral kapcsolatban.7

Említettük, hogy a kalendáriumok terjesztésének a feladata az iskola nagyobb diákjaira hárult. 1842-i‘g türelemmel végezték ezt a munkát, ekkor azonban megelégelték a hálásnak éppen nem nevezhető terhet és a beöltözött — tógátus — ifjúság kérvényt adott be az iskolaszékhez, melyben tiltakozásukat fejezték ki a méltatlan eljárás ellen: „Annyi

12