Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947

A vállalkozás tiszta vagyona 7 873 782,60 Ft, ebből ingatlan 3 millió 802 ezer forintnyi, berendezés 4 millió 790 ezer forintnyi. Alaptőkéjét a 70 ezer darab 60 Ft-os részvény által képviselt 4 millió 200 ezer Ft jelentette. Volt a vállalatnak követelése adósoktól több mint 1 millió és háborús kárigénye közel 27 millió. Ezzel szemben az infláció alatt kifizette az adósságait.

A miskolci telep becsértéke 1 212 204 Ft-ot tett ki.47 A telep 21723 D-öl területen feküdt, hozzá tartoztak az alábbi épületek:

mázsaház 513 m2;

3 db háromemeletes lisztraktár 1319 m2;

2 db kétemeletes lisztraktár 505 m2; egyemeletes anyagraktár 167 m2; jégverem 48,15 m2;

virágház 169,8 m2; húsfüstölő 9,4 m2;

munkásétkező és mosókonyha 123 m2; szénraktárszín 422 m2; kazánház 310,4 m2; laboratórium 131 m2; vasbeton gabonaraktár 352 m2; ötemeletes koptató 149 m2; ötemeletes malom 875 m2;

3 db egy-, illetve kétemeletes gabonaraktár 1195 m2; kukoricagóré 264 m2.

A vagyoni állapot mellett az igazgatóság arról is beszámolt az 1947. évi közgyűlésnek, hogy 1946-ban megalakultak az üzemi bizottságok, ezeknek tagjai részt vesznek az igazgatósági üléseken, a munkásokkal kapcsolatos ügyekben különösen nagy szerepük van. 1948. április 3-án pedig az Iparügyi Miniszter vállalatvezetőt rendelt ki a társaság élére, aki a cég ügyeiben egyszemélyi aláírási jogosultságot kapott.48 A Borsod— miskolc gőzmalom részvénytársaság 1864-ben kezdődött története ezzel lezárult.

A vállalat munkáspolitikájáról

A malomvállalatok munkáspolitikájának meghatározása nehéz feladat a malomüzem sajátosságai miatt. A molnárok munkája idénymunka volt és a gyári termelés korszakában is magas szakértelmet követelt. Ebből következik, hogy a malmokban volt egy kis létszámú szakmunkásréteg, melyet érthető okokból egész évben alkalmaztak, és volt egy nagyobb létszámú segédmunkásréteg, amelynek létszáma a termeléstől függően állandóan változott. A miskolci malom munkásainak létszámáról is keveset tudhatunk. 1890-ben 140 munkást foglalkoztattak, ez azonban kevésbé megbízható adat.49 Az első biztosnak számító adat 1927-ből való, ekkor a vállalat összes alkalmazottainak száma 158 volt, ebből 18 nő.50 Az alkalmazottak megosztása jól bizonyítja az idénymunkajelleget:

igazgatási és kereskedelmi tisztviselő 25

műszaki tisztviselő 2

művezető, mester, előmunkás, gépész 7

egyéb szakmunkás 17

egyéb segédszemélyzet 40

napszámos 52 férfi, 14 nő

tanonc 1.

1928-ban a létszám 153-ra csökkent úgy, hogy 1 műszaki tisztviselővel, 1 szakmunkással több volt, a napszámosok száma pedig 45 férfi 15 nő arányban alakult.

127