Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947

A miskolci vállalattal történő egyesülésről természetesen nem esett szó. A viharos közgyűlés végül is felemás eredményt hozott, az alapszabály-módosítást megszavazták, a részvénykibocsátást azonban nem. Az igazgatóság elégedett lehetett az eredménnyel, hiszen az alapszabály-módosítás mellett szavazók adott esetben az egyesülést is megszavazzák; már ekkor, ha közvetve is, de erre adták szavazatukat.

Az eszmei előkészítés után 1911. szeptember 10-én került sor az egyesülési indítvány tárgyalására A közgyűlés egyik érdekessége, hogy a gyűlésen jelen volt 98 szavazatképes részvényes 2827 részvény képviseletében és 30 részvényes 434 részvénnyel, akiknek nem volt szavazati joguk, mert abban az évben íratták nevükre a részvényt. Az ülés megnyitása után, amikor az igazgatóság ismertetni akarta az indítványt, egy részvényes szót kért, hogy javasolja ennek a 30 részvényesnek is megadni a szavazati jogot. Az elnök azonban megtagadta, hogy felszólalhasson, s ezt a döntést olyan „zaj” követte, hogy az ülést öt percre fel kellett függeszteni. Ezt újabb öt perc szünet követte, amikor az elnök elutasította a szavazatra vonatkozó indítványt és utasítást adott az egyesülési szerződés felolvasására. A szünet után egy felszólaló a gyűlés elnapolását javasolta azzal az indokkal, hogy sok részvényes nincs jelen, mert az ülést nem hirdették meg időben. Az ezt követő zaj most már 10 perc szünetet eredményezett. Ezek után az elnök jobbnak látta az ülést elnapolni, a részvényesek hangulatából megérthette, hogy az egyesülési indítvány megszavazása igen kétséges.

Az 1911. szeptember 28-án tartott második közgyűlés összehívásáig feltehetően elegendő idő volt arra, hogy az igazgatóság jobban felkészüljön. Bár egyhangú helyeslésre ekkor sem került sor, de a korábbi viharos jelenetek nem ismétlődtek meg. Megvádolták ugyan az igazgatóságot azzal, hogy eladták a malmot, hogy saját jól fizető állásaikat megtarthassák, ezt azonban az igazgatóság, mint alaptalan rágalmat visszautasította. Végeredményben 1683:348 szavazati aránnyal a közgyűlés jóváhagyta az egyesülést. Az ellenzék ekkor törvényességi óvással fordult a törvényszékhez. Az óvás az alapszabálymódosításra vonatkozott, a feljelentők szerint a vállalkozás céljának bejegyzett — malmok alapítása és finanszírozása — szöveg kereskedelmi vállakózást takar. A törvényszék ennek ellenére jóváhagyta a módosítást, ezért a részvényesek a királyi ítélőtáblához fellebbeztek, ahol azzal utasították el a fellebbezést, hogy a bíróságnak nem feladata megvédeni a részvényesek érdekeit.

A két malom egyesülésével kapcsolatban a Berend—Ránki szerzőpár idézett munkájában megemlíti, hogy a háttérben a Hazai Bank Rt. és a Kereskedelmi Bank Rt. versengését kell keresnünk. A Kereskedelmi Bank a vidéki malmokba történő befektetést olyan időben kezdte el, amikor a Deutsch—Hazai Bank Rt. csoport már magáénak mondhatta valamennyi malom részvényeinek nagy többségét. így kerültek szembe az „István” malom megszerzése közben is. A Hazai Bank Rt. az irányítása alatt létrejövő vidéki malomcsoportból nem engedhette kiválni az „István” malmot. A Kereskedelmi Bank — hogy pozíciókat szerezzen —, idegen nevek alatt kezdte felvásárolni a debreceni részvényeket. Az akcióról a Hazai Bank tudomást szerzett és megoldásként az azonnali fúzió mellett döntött. így érthetővé válik az „István” malom igazgatóságának erőfeszítése, amellyel az 1911. májusi közgyűlésen a részvénykibocsátás segítségével próbálta a Hazai Bank Rt. befolyását növelni. Az akció májusban nem sikerült és eredménytelen volt a szeptember 10-i ülés is. Ez utóbbi ülésen történt botrányos jelenetekre is magyarázatot ad az a tény, hogy a 30 új részvényes, akinek szavazati joga fölött volt a vita, a Kereskedelmi Bank Rt. érdekeit képviselte. Ezért volt szükség a mielőbbi fúzióra, hogy a Kereskedelmi Bank ne érvényesíthesse szavazatait. Levéltári források hiányában nem tudhatjuk, hogy a Hazai Bank Rt. a szeptember 10 és 28-a között eltelt időben milyen intézkedéseket tett, a végeredmény az egyesülés megszavazása volt.

121