Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
el a vállalkozásba fektetett tőkéjüket. Ez a meggondolás vezette a nagysárosi műmalom részvénytársaságot is, amikor 1910-ben elhatározták az egyesülést.23 A feltételek, mint a korábbi esetekben már tapasztaltuk, most sem találkoztak a részvényesek egyöntetű helyeslésével. A Felvidék utolsó, még versenyképes malomvállalatáról volt szó, melynek sorsában Eperjes város is érdekelt volt. A hírlapok cikkeiben a város vezetése hangot adott annak a félelmének, hogy a Borsod—miskolci malomtársulat versenytárs nélkül marad és maga fogja megszabni a piaci árakat és a termelést, ha érdekei úgy kívánják leállítja Eperjesen a termelést és ez a városnak a vesztesége lesz. A részvénycsere pénzügyi háttere sem volt egyértelmű. Az egyesülési szerződés értelmében 1 nagysárosi részvényt 1 1 /4 borsodi részvényre cserélnek ki. A nagysárosi malom 400 Koronás részvényeinek belső értéke, a malom 1 997 739 K-s vagyonát véve alapul, 618 K, ezzel szemben a 4 410 238 К vagyonnal rendelkező borsodi malom részvényének értéke 367 K, a nagysárosi malom 200 ezer koronás veszteségét is figyelembe véve a végeredmény az, hogy 578 koronáért 520 korona értéket kap a nagysárosi részvényes. Az egyesülés mellett felszólalók ezzel szemben azzal érveltek, hogy a főként Galícia és Szilézia felé irányuló piacaikat már nem képesek többé megtartani, a belső piacon pedig az egyesülések jelentik az egyetlen lehetséges megoldást, a borsodi malomvállalattal többé versenyezni nem lehet. A közgyűlés végül is 1910. május 24-én 540:19 arányban megszavazta az egyesülést.24 Az egyesülési szerződés érdekessége, hogy legnagyobbrészt a nagysárosi malom által kötött szerződések kötelező érvényben tartásával foglalkozik. A megkötéseket olvasva bizonyosnak tekinthetjük, hogy a megszűnő malom igazgatósága megpróbálta a vidék érdekeit megvédeni, kötelező volt például a megszűnő malom bevásárlóival és bizományosaival fenntartani a szerződéseket a korábbi feltételeknek megfelelően. Vonatkozott ez a kitétel az olyan szerződésekre is, melyeknek záradékában szerepelt, hogy a vállalat szabadon felbonthatja azt. A vállalat vezetőinek és alkalmazottainak érdekvédelmét is szolgálta a szerződés, még a korábban nyugdíjazottak további juttatását is előírták. Az a tény, hogy a Borsod-miskolci malomvállalat egy' ilyen terhes szerződés alapján is hajlandó volt az egyesülésre, bizonyítja, hogy a tranzakcióból nagy haszna származott a részvénytársaságnak. Az egyesülés pénzügyi alapjának előteremtéséhez az alaptőkét 8000 db részvénnyel megemelték, ennek fele nagysárosi csere részvény volt, másik fele értékesítésre került. Az értékesítés során a nagysárosi részvényesek is elővételi jogot kaptak. A vállalat tőzsdei helyzetét jól jellemzi, hogy a 200 koronás részvények minimális árát 420 koronában állapították meg. A részvények tőzsdei árfolyamának a vállalkozás stabil pénzügyi helyzete és a termelési kapacitás volt az eredője. 1910-ben a vállalat vagyona 14 és fél millió koronát tett ki, évi termékforgalma elérte a 30 millió koronát, az őrlési nyers jövedelem meghaladta az 1 millió koronát.25 A két legnagyobb malomtelep, a miskolci 1600q/nap teljesítménnyel, a hatvani 700 q/nap teljesítménnyel dolgozott. A részvényesek is elégedettek lehettek: 1909-ben 25 K, 1910-ben 27 К volt az egy részvényre eső osztalék, a gazdasági problémák ellen pedig 2 millió 400 ezer korona részvénytőke védte az érdekeiket. Ennek a mamutvállalatnak a felvidéken már nem volt versenytársa, piaci ellenfelei a budapesti hasonló méretű malmok voltak, és a déli országrészen a nagy múltú debreceni István gőzmalom. Ez utóbbival került szembe a piacokon a borsodi malom és a két vállalat egyesülése a vidéki malmok történetében új fejezetet nyitott, létrejött a vidék legnagyobb malomvállalata, a Borsod-miskolci és debreceni István gőzmalom. 119
