Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Takács Béla: Sárospataki kalendáriumok a XVII-XIX. században

későbbiek folyamán ismét felbukkanhat egy, vagy több eddig ismeretlen pataki kalendárium.2

Közel százötven éven keresztül nem lehetett gondolni arra, hogy Patakon bárihiféle naptár megjelenhessen, mert a városban egészen 1807-ig nem működött nyomda. Az első pataki tipográfia 1671-ben beszüntette működését. A második pataki nyomdát Szentes József huszárkapitány állította fel, amely előbb zálogképpen, majd 1817-ben végérvényesen a főiskola tulajdona lett. A műhelynek kezdetben elegendő munkát adott a tankönyvek nyomása, amikor azonban a nyomda működése fellendült, a nagyobb üzleti forgalom érdekében a főiskola vezetősége kalendárium kiadását határozta el. 1827-ben egy bizottságot szervezett annak tanulmányozására, hogy a nyomandó naptár milyen tartalommal jelenjék meg.

A bizottság a benyújtott tervezet szerint legfontosabbnak tartja „a nap és holdbéli fogyatkozásoknak, s a hóid phasisainak pontos feljegyzését”, amihez legalkalmasabb lenne a bécsi asztronómiai Ephemerideseket, vagy a Bode asztronómiai kalendáriumait felhasználni. A naptár idejében nyomattassék ki, hogy a késedelem miatt az árusításnál semmi zavar ne legyen. Az időjárás előrejelzésére vonatkozólag a bizottság megállapítja: a tudósok letettek ugyan arról, hogy a meteorológiai prognózis valaha is tökéletes legyen, habár Mannheimben egy tudós társaság alakult ennek tanulmányozására és Gatterer ilyen célból írta a De anno meteorologico fundamentali című munkáját, „mindaz által minthogy a köznép erősen ragaszkodik a kalendariomi jövendölésekhez, ezeket a kalendáriumunkból sem kellene kihagyni, sőt különösen meg kellene említeni, hogy az idő járásról szóló jövendöléseket a mannheimi Tudós Társaság munkájából vétettek”. A naptár tartalmát úgy kell összeállítani, egyáltalán „betsessé tenni, hogy a köznépet pallérozza és tanítsa. Bele kellene iktatni azoknak históriáját, kik a föld golyóbisát körül hajókázták, továbbá szivet pallérozó egyéb históriákat, tréfás történeteket, anekdotákat, rövid elmés mondásokat, erkölcsi maximákat, mellyeket a Rochefaucould munkájából bőven lehet válogatni. Közönségesen ezekre nézve legjobb mustrák volnának azon kalendáriumok, mellyeket Lichtenberg Göttingában kiadott”. Nem maradhat ki a naptárból az országos vásárok helyének és idejének felsorolása, továbbá az uralkodóház tagjainak névsora, az európai fejedelmek és a hazai főhivatalok viselőinek nevei. „A tabularis procuratorokat is meg lehetne említeni, ezenkívül a református egyházkerületek tisztviselőit, a Kollégiumok ismertetésével együtt”3

A szükséges előmunkálatok elvégzése után, 1828. október 3-án Kézy Mózes rektorprofesszor már jelenthette a főiskola vezetőségének, hogy az 1829. évre szóló kalendáriumok négyezer példányban elkészültek, kéri, hogy az árát határozzák meg és a terjesztés módjára vonatkozólag intézkedjenek.4

Kilencvenhat számozatlan lapból áll a naptár első évfolyama, amely ezzel a címmel jelent meg: „S.pataki nemzeti kalendariom Krisztus Urunk születése után az 1829-dik esztendőre, melly 365 napból álló közönséges észt. Kiadattatott a két magyar haza hasznára, a sidó és török kalendáriomokkal és sok hasznos toldalékokkal. Első esztendő. S.Patakon. Nyomtattatott Nádaskay András által”. Az ízléses kiállítású, tiszta nyomású, piros-fekete betűs naptár a címlap utáni első oldalon felsorolja a , jelesebb innepeket, a kántor böjtöket”, valamint azon jelenségeket „mellyek az időváltozást az emberekkel s állatokkal éreztetik”. A naptári rész az új és az ó, vagyis a Gregorián és a Julián-féle kalendárium szerint jelöli a napokat, amelyek után mindenütt megtalálható „A Hóidnak változásai”, a hozzáfűzött időjárás-jövendöléssel. A kalendárium tetemes „toldalék” részét az ún. Schematizmus, illetve a névtár képezi, melyben az uralkodóház, a helytartók és az európai fejedelmek, a különböző felekezetek tisztviselői, a zászlósurak, a kormányszékek, a törvényszékek, a vármegyék tisztviselőinek nevei vannak felsorolva.

11